Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - Blanketta és törvény a biztosítási jogban

IRODALOM 413 után kezdetben a király személye annyira előtérben állott, hogy egészen elhomályosította még a felette álló államgondolatot is. Csak a XIV. században alakul ki a szent korona-államszemlélet, mely szerint az ország területe a szent korona teste (corpus) s az állam határa e corpus tagjai birtokainak határával esett egybe. Jön azután a XV-től a XVII. századig terjedő kor, melyet szerzőnk a szent korona államhatára korának nevez, — míg aztán a XVIII század végén fogalmilag is és a valóságban is megszilárdulnak a magyar állam határai. Azonban az államok életében egymást nyomon követő változások folytán elmondhatjuk — jelenti ki tanulmányunk írója, — hogy még napjaink sem ismerik az államhatár mibenlétének pontos definicicóját, hiszen még ma is külön beszélünk politikai, katonai és vámhatárokról. Sok tanulsággal olvashatjuk végig ezt a nemes elmélyedéssel készült tanulmányt, különösen a jelenvaló időkben, mikor államhatáraink mibenléte a trianoni gyászos békediktátum létesülése óta és annak jóvoltából a legnagyobb bizonytalanságok és képtelenségek keveréke. Történelmünknek talán a legviharosabb századaiban sem volt annyira emlegetett és jelentős az államhatár fogalma, mint ma s ez csak fokozza a szerző érdemét akkor, midőn napjainkban bátor és avatott kézzel nyúl hozzá az országhatár kialakulása kérdésének problémáihoz. Zsoldos Benn * Csekey István: A kötelező szavazás Különlenyomat a Polner-Emlékkönyvből. Szeged, 1935. 56 1. A munka vizsgálat tárgyává teszi a kötelező szavazás intézményét, amely a választási rendszereket javító eszközök egyike. A probléma felvetését magában foglaló bevezetésen és az eredményeken kívül három főrészre oszlik. Az első a kötelező szavazás történeti kialakulását tárgyalja. A külföldi államok közül Anglia, Franciaország, Svájc, Lichtenstein, Belgium, Ausztria, Spanyolország, Hollandia, Németország, Bulgária, Csehszlovákia, Románia, Luxemburg, Görögország, Észtország és a középamerikai köztársaságok (Salvador és Honduras) ismerték, illetve ismerik ezt az intézményt. Különösen behatóan foglalkozik a szerző a kérdés magyar részével, ismertetve a parlamenti bizottságok és a plénum tárgyalásait is. Már 1913-ban felvetették az eszméjét, majd 1918 óta minden választójogi jogszabályunkban előfordul. A második részben nagv irodalmi felkészültséggel mutatja be a kötelező szavazás elméletét, a harmadikban pedig a kérdés gyakorlatát, a jogforrásokat, a szankciókat a büntető hatóságokat és a kötelező szavazás hatását. Arra az eredményre jut, „hogv a kötelező szavazás intézménye, bár jogelvileg indokolható, végeredményében mégis csak kényszereszköz, amelyet az állam egyik szervének tökéletesebb létesítése céljából ott kell alkalmazni, ahol a polgárokból hiányzik még az emelkedettebb szellem a közügyek irányában". Érdekes, hogy épen ezért nagy nemzetek nem vezették be. Különösebb jelentősége elsősorban agrárius államokban van a munkáspártok erősebb pártfegvelmének kiegvensúlvozására. A tanulmány de lege ferenda is értékes megfigyeléseket nvujt a nálunk alkalmazásban lévő rendszer hiányainak és félszegségeinek pótlására. Csekey, Stephan v.: Die Verfassungsentwicklung Estlands 1929—1934. íSonderdruck aus dem „Jahrbuch des öffentlichen Rechts".) Tübingen, 1935. '8 S. Észtország alkotmányjoga az utóbbi öt esztendő alatt mélyreható változásokon ment keresztül. Ezekkel a változásokkal foglalkozik Csekey Istvánnak, a szegedi egyetemen a politika tanárának tanulmánya, aki nvolc esztendeig volt a tartui észt egyetemen a közigazgatási jog professzora. Mint ilyen az észt alkotmányjogi viszonyoknak alapos ismerője. Ezt az is bizonyítja, hogy immár másodszor írta meg e nagytekintélyű nemzetközi jelentőségű évkönyvben az észt alkotmányfejlődést. „Die Verfassungsentwicklung Estlands 1918—1928" című tanulmánya 101 lap terjedelemben a Jahrbuch XVI. kötetéből különlenyomatban is megjelent 1928-ban. Jelen tanulmánya-