Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A m. kir. Kúria határozatainak közzététele

368 DR. SCIÜSTER RUDOLF teljesen elmaradna, évi 5000—6000 kúriai határozat a közzétételből kimaradna! El sem tudom képzelni azt a mérhetetlen kárt, amely ily módon előállana. Az a rengeteg jogászi munka, amely a kúriai határozatokban van, mint megbecsülhetetlen, de elrejtett kincs az irattárban heverne. Ha már a kúriai határozatoknak hivatalos úton azaz a P. H. T. és B. H. T. útján való közzétételét a törvényhozás elrendelte és ha már a közzétételt oly szük térre szorította, úgy hiszem, hogy ennél a közzétételnél, hogy célt érhessen, más eljárást kellene követni, mint amelyet ma tényleg követnek. Amint ugyanis fent kimutattam, a közzétételeket tartalmazó kötetek csak több évre terjedő időközökben jelennek meg, és már hat év óta ily kötetet nem láttunk. A telj. ül. és jogegységi határozatokat a Hivatalos Közlöny hozza ugyan, de az elvi határozatokat nem, úgyhogy nem tudjuk, vájjon e hat esztendő alatt hoztak-e elvi határozatokat vagy sem? Nem akarok kitérni az elvi határozatok gyűjtése és közzététele körüli eljárás nehézkességére, de annyi bizonyos, hogy ez az eljárás nem célszerű és aligha megfelelő a törvény intenciójának. Nemcsak a dolog természetében rejlik ugyanis, hogy az ilyen határozatokat minél előbb és minél rövidebb időközökben kell közzétenni, hanem ezt abból is következtetni lehet, ami a P. H. T. első kötetének bevezető részében olvasható: „a P. H. T. előre meg nem határozott időben a rendelkezésre álló anyaghoz képest kötetenként, füzetenként, esetleg ívenként jelenik meg.-' Ebből az következik, hogyha azt akarjuk, hogy a Kúriának az elvi határozatokban elfoglalt jogi álláspontját a jogkereső közönség és főkép a jogászvilág minél előbb megismerje, a gyűjtést gyorsítani és a közzétételt úgy kell elintézni, hogv a P. H. T. és B. H. T. legfeljebb havi időközökben jelenjék meg, ellenkező esetben, nézetem szerint, e gyűjtemények céljukat tévesztik. Ezzel az említett két hivatalos gyűjteményre vonatkozó újítással azonban a kérdésünknek csak kisebbik része lenne megoldva. Sokkal fontosabb ennél és — nézetem szerint — mellőzhetetlen az, hogy a Kúriának összes fontosabb határozatait hivatalos úton kell közzétenni, még pedig ezeket is mint „a m. kir. Kúria kiadványát". Az elgondolásom az, hogy közzéteendő minden fontosabb kúriai határozat, amelyet az illető ítélkező tanács, mint arra alkalmast megjelöl. Ez nem jár sok munkával, és a közzétételre alkalmas fontosabb határozatok megjelölését és kiválasztását nyugodtan lehet a Kúria illető tanácsára bízni.