Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Wettbewerbsrecht und Markenschutz in Ungarn [könyvismertetés]

IRODALOM 361 tisztességtelen versenyről szóló törvényben — úgymond — nem található fel oly rendelkezés, amely kizárná a tisztességtelen verseny megállapíthatásának lehetőségét pusztán azért, mert a kérdéses cselekedet más törvényes rendelkezésekbe is ütközik. A tisztességtelen versenyről szóló törvénynek nem lehet hivatása, hogy a szabadalom, védjegy vagy mintaoltalmat helyettesítse, pótolja. Az csupán a célja, hogy ahol a jóerkölcsökbe ütköző üzleti tevékenység nyer megállapítást, lesújtson, tekintet nélkül arra, vájjon egy másik fennálló jogszabály alapján is fennállott-e a lehetőség bizonyos jogok érvényesítésére vagy sem. A 2-iktói a 48. §*ig szerzők feldolgozzák a legnagyobb részletességgel a törvény összes szakaszait, megfelelő helyen beiktatják az 1933. évi XVIII. törvénycikket az üzleti hirdetések korlátozása és a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. törvénycikk módosítása tárgyában, azután ismertetik az 1932. évi VIII. törvénycikknek (Az Ipartestületekről) 26. §-át az ipartestületi székről és annak az üzleti verseny tisztességét érintő szokások, eljárások tekintetében való feladatáról, tájékoztatnak az alaki jog tekintetében is (23.900/1924. és 6.900/1934. I. M. rendeletek), — egy szóval tényleg kimerítik az egész joganyagot. A védjegyjogi részben kevesebb a joggyakorlat, abban szerzők az egész joganyagot összefüggően, fejezetekben tárgyalják le, amely fejezetek közül különös érdeklődésre tarthatnak igényt azok, amelyek a védjegyvédelmet a tisztességtelen versenyhez való vonatkozásban ismertetik, továbbá amelyek a szabadjegyekkel és a védjegyek átruházhatóságával foglalkoznak. Külön fejezetet szentelnek a szerzők a védjegyek színhatásainak, a defenzívjegyeknek, a védjegybitorlásnak (tévesen az 1921. évi XII. tc. idézve a helyesen idézni kívánt XXI1. te. helyetti, az utolsó fejezet a védjegyjogi felelősséggel foglalkozik, bevezetésben ismertetve az általános jogelvet, hogy az üzlet tulajdonosa alkalmazottainak cselekedeteiért is felelős és nem védekezhet azzal, hogy az utánzott védjeggyel ellátott áru tudta nélkül, sőt tilalma ellenére helyeztetett forgalomba. Ha mindezek után feltesszük a kérdést, mennyiben sikerült szerzőknek a munka bevezetésében maguk elé tűzött célt megvalósítani, mert hiszen eme összevetésből derül majd ki szerzők elhivatottsága, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy szerzők a beígértnél jóval többet nyújtanak, adják eme két területnek teljes ismertetését, szisztematikus és kommentatórikus rendszerben, útbaigazításul és tájékozódásul nemcsak a külföld, hanem a magyar jogász és gazdasági világ részére is, amelynek érdeklődői mindenkor szívesen és nagy haszonnal fogják forgatni szerzők eme sikerült munkáját. Dr. Kelemen Frigyes Ottó. * ' ' Dr. Martos József: Az ügyvéd jogai és kötelességei. Budapest, 1935. A szerző kiadása. A ma élő ügyvédségnek, de a jövő generációnak is legfontosabb problémája az ügyvéd anyagi természetű igényeinek megfelelő szabályozása. A rendtartási tervezet bírálatánál erről keveset beszéltek. Ez a jól megírt, beható érvekkel operáló füzet a tervezetnek idevágó rendelkezéseivel foglalkozik, sok tapasztalat leszűrődéseként, okos és gyakorlati érvek felsorakoztatásával. Különösen figyelemreméltó a füzetnek az a része, mely a díjazás kötelezettségéről, annak mértékéről és leszállításáról és a megtartási jogról szól. * Dr Bernhard Miksa: Az ügyvéd jogai és kötelességei de lege ferenda. Budapest, 1935. A szerző kiadása. A rendtartási tervezet áttekintő kritikáját adja e füzet és függelékül a tervezet módosított és kiegészített szövegét, azoknak megfelelően, amiket ez a kritika kívánatossá tesz. Az ügyvédi kérdésekkel évek óta foglalkozik a szerző, ismeri az ügyvédség kívánalmait és a közönség érdekét. E kettőnek összeegyeztetése vezeti a bírálatnál és az új szövegterv megalkotásánál. Lehetőleg fenntartani kívánja a bírói gyakorlaton alapuló jogállapotot, az eddigi rendelkezésektől a\z ügyfél, az ügyvéd és a