Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A bírói gyakorlat jelentősége a magyar magánjogban

A BÍRÓI GYAKORLAT 325 A törvény ugyan csak az ősiségét említi. De természetesen az 1848 előtti magánjog másik alappillérére is gondol. Az új törvénykönyvből hiányoznia kellett az adományrendszernek is. A reformgondolatokban és tehetségekben talán iúlgazdag 48-as korszak az 1848:XV. t. cikkben évszázados törvényhozási programot adott. Hiszen benne az forgott szóban, hogy az államjogtól mélyen áthatott és addig szervesen fejlett nemzeti magánjogunknak alapgondolatait nyugati, kissé nemzetközi ízű és mindenesetre idegen intézmények és elvek váltsák fel. Ez ellentétes eszmék harca az 1848:XV. tc. ellenére is még évtizedeken át tartott és tulaj donképen még ma is tart. Hazánk a magyar magánjog nemzeti alapját nem áldozhatta fel és nem is akarta feláldozni. Ez nálunk valamely idegen törvénykönyv formai vagy anyagi elfogadását kizárta és kizárja ma is. Erre Magyarország nem tudta magát elhatározni. Sem 1848-ban, sem pedig később, az osztrák abszolút korszak lezajlása után. Itt ugyanis többről van szó, mint a jogbiztonság puszta elnyeréséről. Arról volt és arról van szó, hogy a nemzet a keleti államok álláspontjával is megelégedhetik-e? Arról, vájjon szellemi jobbágyságban külföldi magánjogot elfogad ion-e. vagy pedig a jövőre is megtartsa-e önállóságát és a nyugat jogi alapelveinek állandó megfigyelése mellett is mégis csak maga döntse el, melyek azok az idegen irányok, amelyeket követni akar és mily mértékben akarja őket követni? Vagyis arról, mily irányban és mily mértékben akarja a magánjogi szabályait önmaga létesíteni és fejleszteni? Erre a kérdésre Magyarországon csak egy válasz lehetséges. És ebben, t. i. a teljesen nemzeti jogfejlődésben találom a magyarázatát annak is, hogy Magyarország több mint évszázados kísérletek dacára sem tudta magát arra elhatározni, hogy egy csupán osztrák, csupán német, vagy csupán francia alapelvekre fektetett polgári törvénykönyvet alkosson. Ennek természetesen meg vannak a maga hátrányai is. Csakhogy ezeket kiegyensúlyozza az, hogy a bírói gyakorlat előbb kissé félénken és határozatlanul, később azonban, és különösen az elvi, a jogegységi és a teljesülési határozatok intézményes létesülte óta mindig tudatosabban és plasztikusabban azon dolgozik, hogy a modern nemzeti magyar magánjog vezető gondolatait a magyar jogéletből merítse. 2. Ez különösen kezdetben igen nehéz volt. Az 1848:XV. tc. a forradalom előtti magánjogot eltörölte. Az abszolútisztikus korszak alatt megkísérelték, hogy ezt a hézagot az osztrák polgári törvénykönyv oktroyálásával megtöltsék. A magyar alkotmányos élet helyreállítása után ez az állapot a már említett okoknál fogva nem marad-