Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A H.T. 85. par. III. bekezdésében megszabott viszonvétkesség jogi természete

8 Dr. TÓTH GYÖRGY Ettől az időtől számítva a perbenálló mindenkori (tehát nem csupán a keresetlevél szerinti) alperes a viszontkereset mellett is jogosítva van a H. T. 85. §. III. bekezdésére alapított viszontvétkességi kérelmet előterjeszteni — tekintet nélkül arra, hogy mi fog történni a viszontkeresettél.18 Elállás esetén a Pp. 666. §-a nyer alkalmazást. A viszontkereset elutasítása esetén nincs bontásra irányuló — s ekként a vétkesség kimondását hivatalból is maga után vonó kereseti kérelem — tehát az egészen magától érhetődő törvényi igazság napja a bírói gyakorlat ködburkolatának széjjelrepedése folytán lelket vidítóan ragyoghat: „Viszontkereset nélkül is kérheti alperes, hogy a házasság felbontása esetében a felperes is vétkesnek mondassék ki?419 III. A Házassági Jog rendszerében a vétkességnek súlyos erkölcsi és vagyonjogi következményei vannak. Nem részletezem e helyen ezeket a gyermekek elhelyezésétől — az ajándék elvesztéséig, vagy visszaadásáig terjedő súlyos következményeket. A viszontvétkesség kérésének rendszerbeli jellegét a jelzett súlyos következmények teljes figyelmen kívül hagyásával bírálta el a fent részletesen bírált bírói gyakorlat. A viszontvétkesség jogi természetét nem törekedett kibontani és meghatározni és emiatt a favor matrimonii elvét nem erősítette, hanem gyengítette. A bontásra iránvuló kérelmet favorizálta, mert hisz nyilvánvaló, hogy a bontást kérő fél vétkes magatartásának bizonyítása esetén a H. T. 80. §. eseteiben kevesebb eshetőség van a bontásra. Az elvi álláspontok emez összevisszasága egyes esetekben súlyos következményekkel jártak, amik később a vagyonjogi kérdéseknél ütköztek ki. A viszontvétkességi kérelem jogi természetének elhanyagolása juttatta a Kúriát arra az állásfoglalásra, hogy: a H. T. 85. §. III. bekezdésére alapított kérelem csak az első bírói eljárásban terjeszthető elő.20 1H A M. Tára XI. kötet, 7. esetében. 19 Esetleges téves feltevések elkerülése okából jelzem, hogy az említett elvi határozatok ügyeiben nem voltam előadó. 20 A P. T. Tána I. sz. 66. e. (120. 1.) megjegyzésében kifogásolja az 1918. II; 22-én kelt 10. P. 307/19(18. sz. bpesli táblai döntést. Kiemeli, hogy ;»/ ú. n viszont vétkességi kérelem bár perbeli kérelem, de nem viszontkereset. Az oly igk'fny, amelyre a nnaigán(jog nem ad keresetet, már ebből folvtőan viszontkeresetnek sem lehet tárgya. Itt meg kell jegyeznem, hogy a 408. h. 11.-ot nem vélem elvi határozatnak, ment az itt formulázott elv a torvény értelméből foly, sőt a törvény ígv rendeli. A törvény szószerint rendeli: allpei'es „ezen (v. vétkességi) kérelmet oly bontó-okra is alapíthatja, melyre nézve kereseti joga már megszűnt, de a felbontás alapján képező bontóok 'keletkezésekor még fennállott''.