Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 8. szám - Büntetőkönyvünk reviziója
314 DR. AUER GYÖRGY ban felismert helyes célra alkalmasabbá tételét akarjuk. Erre a felfrissítésre, tökéletesítésre, pedig éppen a BTK.-ünk nagyon is rászorult." A reformmunkálatok szomorú sorsa hozta magával, hogy Finkeynek e megállapítása ma ugyanannyira időszerű, mint évtizedek előtt, vagyis cikkének közzététele idején volt. Pedig úgy a kinevezett tagok, mint az önkéntes közreműködők odaadó szorgalma és ügybuzgósága a legszebb reményeket keltette azokban, akik egy modern, a multak hibáin okuló, erényeit konzerváló büntetőtörvénykönyv belátható időn belül való megalkotását óhajtották. Már 1913. év folyamán közzétehette a m. kir. igazságügyminisztérium a „Büntetőjogi törvényelőkészítő bizottság munkálatai" címen a büntetőtörvénykönyv általános részének helyébe lépő jogszabályok előadói tervezeteit, amely a négy kinevezett tag egymástól független, önálló törvénytervezete volt. A legfőbb általános elvekben azonban a tervezetek túlnyomó részben megegyeztek. Közös gondolatuk volt, hogy előtérbe kerüljön a bűntettes egyéniségének és veszélyességének értékelése, s ennek megfelelően a bűntettes egyéniségéhez képest a büntetés mellett vagy ahelyett megfelelő nevelő vagy biztonsági intézkedéseket is alkalmazzanak.2 Továbbá ugyanazt a végső konklúziót is vonják le a szerzők. Részben a fejlődésnek ez az iránya — olvashatjuk a munka bevezetésében — és tételes büntető jogszabályaink elvi egységének hiánya, részben a büntetőtörvénykönyvnek a gyakorlati alkalmazás során tapasztalt egyes fogyatkozásai, amelyeket az igazságügyi kormány már több tervezettel óhajtott megszűntetni, részben pedig az életviszonyok újabb alakulása, újabb bűntettes-osztályok létesülése, nélkülözhetetlenné teszik büntetőjogunknak egységes alapgondolatokon nyugvó gyökeres reformját. Az előadói tervezetekben kifejtett gondolatok a szakférfiaknak épen oly osztatlan érdeklődésére találtak, mint a revízió gondolata általánosságban. A tudományos bírálat érvényesítésére hivatott két szerv a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület magyar csoportja, valamint a Magyar Jogászegylet maradandó értékű előadásokban és vitákban tanácskozták meg a magyar büntetőjog új irányeszméit. A bíráló javaslatok első, kitűnő megnyilatkozása volt Wlassics Gyulának a nemzetközi büntetőjogi egyes, magy. csop. tiszteletbeli elnökének „Előljáró beszéde a büntetőjogi reformhoz".3 A beszéd értékét legjobban jellemzi, hogy annak megállapításait túlnyomó részben — az időközben bekövetkezett hatalmas átalakulások ellenére is — változatlanul elfogadhatjuk, 2 L í. füzet. IX. old. :{ IÁ XII. 413.