Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Schultheisz Emil: A katonai büntetötörvénykönyv magyarázata II. kötet I. füzet: Függelemsértés [könyvismertetés]

312 SZEMLE jogdogmatikai, hanem csak jogalkalmazási probléma s mint ilyen a mindenkori okozatossági felfogás értelmében kell felfogni. Ezzel kapcsolatban kimutatta az előadó azt is, hogy az okozatosság jelentősége a jogalkalmazásban is csak relatív jellegű, olyan kornak sajátja, mely a lacionális tapasztalat alapján tájékozódik a gyakorlati életben, nem pedig — mint a középkor — misztikus alapon. * A budapesti kir. ítélőtábla társadalombiztosítási jogegységi tanácsának 6. számú határozata: Társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozó perekben az elsőbíróság ítélete ellen ügyvédi képviselet nélkül benyújtott írásbeli fellebbezés nem fogadható el. Ezért azt hivatalból vissza kell utasítani. Nem érinti ez a jogegységi határozat az ügyvéd által nem képviselt félnek azt a jogát (1930: XXXIV tc. 26. §-a), hogy a kir. járásbíróság ítélete ellen a fellebbezést a kir. járásbíróságnál az 1930. évi XXXIV. tc. 25. §-ának 4. bekezdésében felsorolt fellebbezési okok előadásával jegyzőkönyvbe mondhatja. Ugyanez a tanács legközelebbi ülésében a következő vitás elvi kérdést fogja eldönteni: „A munkaadónak az 1927:XXI. tc. 169. §-ában meghatározott megtérítési kötelezettsége szempontjából „hatóság által elrendelt óvórendszabály" alatt csak az intézet által elrendelt, illetőleg az illetékes hatóságtól kieszközölt óvórendszabályokat vagy az illetékes hatóság által az intézet erre vonatkozó javaslata nélkül kibocsátott rendeletben meghatározott óvórendszabályokat is érteni kell-e?" * Az Országos Hitelvédő Egylet 1934. évi jelentése. A jelentés, amelyet ez évben is dr. György Ernő, az OHE igazgatója írt meg, részletes képet nyújt a hitelbiztonsági viszonyok alakulásáról. Ügy a bírósági ügyforgalom, mint a váltóóvások és a vagyontalansági eskük száma lényegesen csökkent. Ezzel szemben némi emelkedést találunk a fizetésképtelenségeknél, melyeknek havi átlaga, az 1933. évi 39-el szemben 1934-ben, 48-ra emelkedett. A felmerült kényszeregyességi esetek körében a csekélyebb gazdasági jelentőséggel bíró ügyek arányszáma volt a túlnyomó, az összes kényszeregyességek több, mint 60 százalékának aktívuma nem érte el az 1000 pengőt. Részletesebb adatokat ad a jelentés a felmerült fizetésképtelenségnek szakmai megoszlására vonatkozólag. A felmerült fizetésképtelenségek tekintetében a jelentés arra a megállapításra jut, hogy az aggályos, jogos kritikát kiváltó fizetésképtelenségek arányszáma megnövekedett, ami leginkább a könyvvezetés hiányában, vagy rendszertelenségében, a gyanús készpénzhitelezők szerepeltetésében s a közvetlenül a fizetésképtelenség bejelentését megelőző hitel-igénybevételekben jutott kifejezésre. Az orvoslás eszközeinek megjelölésénél rámutat az eddiginél hatályosabb büntetőjogi megtorlás és a jogszabály-reform mellett a jelentés oly nevelő munka szükségességét hangsúlyozza, amely nemcsak az jelentés oly nevelő munka szükségességét hangsúlyozza, amely a hitelezőkre is kiterjedne. Vizsgálja a jelentés azt a kérdést is, hogy a kényszeregyességbe került adósok sorsa hogyan alakul? A jelentés arra a megállapításra jut, hogy a kényszeregyességi adósok mintegy 50 százaléka volt abban a helyzetben, hogy üzleti tevékenységét továbbra is folytatni tudta. Részletes adatokat tartalmaz a jelentés a likvidációk és csődök alakulásáról is. Ezek szerint a felosztással végződött csődöknél a másodosztályú hitelezőkátlagosán követelésük 2.1 százaléknak megfelelő kvótát kaptak.