Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Schultheisz Emil: A katonai büntetötörvénykönyv magyarázata II. kötet I. füzet: Függelemsértés [könyvismertetés]

304 IRODALOM lehet kielégítően megoldani a funkció alapvető jelenségének figyelembevétele nélkül. Ilyen pl. a nem valódi mulasztás problémája. Jól állapítja meg a szerző a függelemsértés kettős tényálladékának összefüggését úgy, hogy a különös tisztelet elmulasztása a függelemsértésnek közvetlen tárgya, ellenben az előljáró (föllebbvaló) ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés csak közvetve támadja meg az elöljárói (föllebbvalói) tekintélyt. Csak helyeselhető az a megállapítása is, hogy a függelemsértésben, amennyiben a köteles tisztelet elmulasztásában áll, a — mondhatjuk részünkről: funkcióval járó — köteles tisztelet hiánya nyilatkozik meg, míg annyiban, amennyiben a függelemsértés rágalmazásban vagy becsületsértésben áll, a függelemsértés másokban a megvetés benyomását kelti. Ehhez képest nagyon találóan hangsúlyozza a szerző, hogy a köteles tisztelet mellőzése lényegében (mondhatjuk: fenomenológiailag) omissziv jellegű akkor is, ha tévedésben nyilvánul meg, a közvetett függelemsértés pedig akkor is kommisszív, ha mulasztással követték el. Villámszerűén világítja meg a problémát az a megállapítása is, hogy míg a különös tisztelet elmulasztására használt szó vagy tett már a saját tartalmával megvalósítja a függelemsértést, addig a rágalmazással vagy becsületsértéssel elkövetett függelemsértést csak az elkövetés összes körülményeinek figyelembevételével lehet megállapítani, ami azonban nem azt jelenti, mintha a külső forma egymagában döntő lehetne, mert a tettes tudatvilága és ehhez kapcsolódó akarata a látszólag csupán forma-mellőzést az egyéni becsületet sértő cselekménnyé avathatja. Teljesen logikus a szerzőnek az a megállapítása, hogy az egység és többség kérdésében lényeges különbség van a függelemsértés kétféle (pontosan háromféle) tényálladéka közt, amennyiben a köteles tisztelet elmulasztása akkor is csak egy függelemsértés, ha több előljáró (föllebbvaló) ellen irányul, míg a rágalmazással vagy becsületsértéssel elkövetett függelemsértés annyi, ahány a sértett előljáró (föllebbvaló). Helyesnek tartjuk a szerzőnek azt a (elfogását is, hogy a Bv. rendelkezései közül csak azokat lehet alkalmazni a rágalmazással vagy becsületsértéssel elkövetett függelemsértésre,, amelyeket a Ktblk. kifejezetten kiterjeszt reája. Abban a kérdésben, hogy a több személy által elkövetett rágalmazással vagy becsületsértéssel megvalósított függelemsértés miatt csupán egyik vagy másik tettessel szemben adott felhatalmazás kiterjed-e a többi tettesre is, a szerző — véleményünk szerint helyesen — igennel válaszol. Helyes ezr mert a felhatalmazás megadása nem személyre, hanem cselekményre szól. Ez világosan következik a felhatalmazás közjogi jelentőségéből, melyet nem az érdekel, ho^y ki az, aki a cselekményt elkövette, hanem az, hogy a cselekmény elkövetése meg legyen torolva, akárki is a tettes. A tettes kilétének lehet esetleg jelentősége abból a szempontból, hogy opportunus-e a felhatalmazás megadása, de mihelyt ez megtörtént, a tettes személyének többé nem lehel közérdekű jelentősége. Nagyon érdekesek a szerzőnek azok a fejtegetései, melyek a Ktbtk. 70. §-ával kapcsolatban az erőszak fogalmát világítják meg. Ezek eredménye szerint erőszak általában a kényszerállapot előidézésére irányuló, fizikailag érezhető behatás ugyan, azonban a Ktbtk. 70. §-ában ennél messzebbmenőértelmet tulajdonít a törvény az erőszak kifejezésnek s ennek lényegét nem a tettes célzatában, hanem a tevékenység minőségében találja meg. E szerint erőszak az a fizikailag érezhető behatás, mely agresszív, ellenséges jellegű* még pedig nem szubjektíve, hanem az általa előidézett külső benyomás szerint. Ilyen lehet tréfából fakadó cselekmény is. Hasonlóképen rendkívül mély átértéséről tanúskodik a problémának a szerzőnek az a megállapítása, hogy a Ktbtk. 70. §-a szempontjából a fenyegetés lényege nem — mint általában — a félelemkeltésre alkalmasság, hanem ebből a szempontból az a döntő, hogy a fenyegetéssel elkövetett függelemsértés az elöljárói tekintélyt nagymértékben veszélycztette-e vagy sem. Nagy dicséretet érdemel szerzőnek az a meglátása is, hogy a Ktbtk. 71. §-ában említett lovagias elégtételadás-kérés lényegesen különbözik a pár-