Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Megjegyzések a devalorizáció kérdéséhez

284 DR. SCHWARTZ TIBOR esetleg szembe kerülhet a bíró az ítélkezés eszményével, az igazságossággal. Teljes egészéhen osztom dr. Turi Sándor Cornél tanulságos és mélyenszántó okfejtéseit, melyekben síkra szállott amellett, hogy az ú. n. teleologikus (értékelő) jogtudományi irányzat az, mely a „valóságos érdekhelyzetek" megfelelő mérlegelése mellett sokkal inkább szolgálja az anyagi igazság eszméjét, mint a jogi tartalmat fogalmakból dedukáló, konstruáló jogtudomány". Ugyanő egyébként megállapítja, hogy bírói gyakorlatunk a fent érintett elvek szolgálatában áll és a töbek között példaként utal a dollártartozásokkal kapcsolatban elfoglalt arra az álláspontra, mely szerint a tartozás lerovásánál az átszámítás alapjául a dollárnak a kikötéskori belső értékét veszi irányadónak. Már most az általános devalorizációs problémánál, szerény nézetem szerint, a teleologikus elmélet érdekmérő és értékelő tételeiből kiindulólag kell — tételes anyagi jogszabály hiányában — a megoldást keresni. A fent idézett P. VII. 4202/1932. sz. kúriai ítélet tulajdonkép, ha nem is kifejezetten, de a sorok között alludál az üzleti kockázatra, melyet pedig a feleknek viselniök kell, annál is inkább, mert az erős értékcsökkenés, mely az pénzadós gazdasági helyzetét hátrányosan befolyásolja, változhatik, mely esetben pedig a már egyszer devalorizált ügylet a hitelező érdeke szempontjálból szorulhat revízióra. Mindezek a körülmények végeredménykép a szigorúan vagyonjogi ügyleteknél az üzleti számítás és kalkuláció lehetőségét annyira bizonytalanná tenné, hogy azt a gazdasági élet sinylené meg. A gazdasági lehetetlenülés jogszabályai alapján megnyugtató eredményre ugyancsak nem igen juthatunk az alábbiaknál fogva. Vegyük pl. azt a kúriai döntést, mely a hasonló jellegű kereseteket (vételár devalorizáció) azon az alapon utasítja el, hogy a gazdasági lehetetlenülésnél csak kölcsönösen halasztó ügylet esetében lehet szó és amennyiben az az eset nem áll fenn, így, mivel a dologadós már teljesített, az eredeti ügyletre visszatérni nem lehet és így a gazdasági lehetetlenülés szabályai nem alkalmazhatók. Eltekintve attól, hogy vitatható, mint arra dr. Blau György is reámutat a már fent idézett értekezésben, hogy a gazdasági lehetetlenülés ténválladéki elemét képezi-e, hogy a teljesítés még egyik fél részéről sem következett légyen be; nézetem szerint az ez alapon való elutasítás bizonyos 7 Magyar Jogászegyleti értekezések 1935. évf.: Igazságellenes tényezők a jogban.