Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Őrizetbevétel, elfogás, előzetes letartóztatás

272 DR. MISKOLCZY ÁGOST tatás érdekeit fenyegető veszedelem elhárítására irányuló szándékból ered. Sok nyomozó közeg tudja tapasztalatból, hogy az őrizetbevétel meghosszabbításának szüksége szövevényes ügyekben (különösen a csendőrségi nyomozásra áll ez) kényszerítőleg jelentkezik. Ha most már engedve a kényszernek, megszegi a fennálló szabályokat, dolgát az ügy érdeme szerint jól végezheti ugyan, de kockáztatja azt a felelősségrevonást, amely az ismert tiltó szabályok miatt ránehezedik. Nem megoldás ily helyzetben az, hogy a kir. ügyészségek egyenes vagy hallgatólagos hozzájárulását kérik a gyanúsított őrizetének szabálytalan meghosszabbításához. A kir. ügyészségnek nem áll hatáskörében ilyen előzetes felmentéseket adni, s akármilyen alakban tesz is nyilatkozatot, (feltéve, hogy a kérést kereken nem utasítja el) ennek a nyilatkozatnak a kérdés érdemét illetőleg semmi jelentősége nincsen, mert semmiféle hatóságnak nincs joga bármiféle kibúvót engedélyeznie a törvényes rendelkezések alól. Csendőrnek és rendőrnek tehát nem lehet más vezérfonala, mint a törvényesség tisztelete s az őt kötelező szabályok megtartása. De kétségtelen kötelessége az is, hogy biztosítsa közérdekű és nagyfontosságú munkájának, szolgálatának sikerességét, azaz az igazságszolgáltatás érdekeit is. Amint láttuk, ez a két kötelesség az elfogás és őrizetbevétel vonatkozásaiban összeütközhetik. Az élet áthaladt a törvény élesre csiszolt szegletkövein s mohát ültetett réseikbe. Elérkezett a kérdés újraszabályozásának ideje, de addig meg kell találni a kivezető utat. Ez mindenesetre a szabályok pontos ismeretének, ügyességnek, erélynek és egyúttal munkabírásnak, találékonyságnak meg helyes ér> zéknek a dolga. Nem szabad a gyanúsítottat a megengedett időn túl őrizetben tartani, ezt tudjuk. Mit tegyen hát a csendőrség és rendőrség, ha bonyolult és sok időt igénylő ügyben nem tudta a kellő bizonyítékokat összegyűjteni a törvényes határidőre, amikor viszont azt is tudja, hogy a bizonyítékok összegyűjtése rövid idő kérdése már, ámde a gyanúsítottat e rövid időben sem szabad többé megtartania őrizetében? Mit tegyen, különösen, ha jól tudja, hogy hiába tesz eleget a törvénynek az elfogott átadásával, kellő bizonyíték híjján szabadlábra fogják helyezni s így nem szolgálta a büntető igazság ügyét, eddigi fáradsága pedig kárbaveszett? Két kivezető út áll rendelkezésre. Ha olyan nagyobbszabású, szövevényes bűncselekmény nyomozása a feladat, amelynél előrelátható, hogy a nyomozást 24 óra alatt befejezni nem lehet, viszont egy vagy több