Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám

JUHÁSZ ANDOR BESZÉDEI 197 tudta tehát, mik jogszolgáltatásunknak a hiányai és valódi szükségletei, milyen új jogszabályokat sürget az élet és mely problémák azok, amelyek múló jelentőségüknél vagy kevéssé kiforrott voltuknál fogva jogi szabályozást általában, vagy egyelőre nem igényelnek. Ez a tevékenysége ugyan csak az ő egész hivatali működésének ismeretében méltatható a maga érdeme szerint, mégis a beszédeiből vett egy két szemelvény is élénk világot vet jogpolitikai elgondolásaira. Ismeretes, hogy a Magánjogi Törvénykönyv Javaslatának törvény erejére emelését nemcsak abból az okból ellenzi, hogy a jelenlegi, megállapodottaknak egyáltalában nem mondható társadalmi és gazdasági viszonyok között ilyen, hosszú időkre kiható, tehát állandó érvényű szabályozásra hivatott törvényt végleges alakjába önteni nem lehet, hanem azért is, mert az elszakított részekkel fennálló jogközösséghez hozzányúlnunk nem szabad. ,,Ha századok óta készülő magánjogi törvénykönyvünk — így szól a Felsőházban tartott egyik beszédében — a háború előtt a törvénytárba került volna, akkor az most erős összetartó kapcsa lenne a durván és lelketlenül szétszakított magyarságnak, míg annak jelenlegi törvénybeiktatása azt jelentené, hogy mi magunk lazítjuk meg az elcsatolt részekkel még fennálló jogi kapcsolatot." Ugyancsak a Felsőház egyik ülésén jelentette ki: ,,A státustörvény (1920:XX. tc.) életrekeltésével olyan atmoszférát kell teremteni, amely konzerválni képes a bírói kar jellemszilárdságát és hagyományos testületi szellemét. Tud juk, hogy amilyen a bíró, olyan az igazság, amelyet szolgáltat és hogy a bíró független egyénisége nagyobb garanciája a jogeszme uralmának, mint a megkövesedett törvényszakaszok. Igazi jogbiztonság csak a bíró lelki és anyagi függetlenségétől, magas tudományos és jogi műveltségétől, kiegyensúlyozott életbölcseségétől várható. Ezeknek a bírói jellemvonásoknak állandóságára pedig csak ott számíthatunk, ahol maga az intézmény a külső tekintély, az anyagi függetlenség minden kellékével felruházott testület kezébe van letéve. Egy gyenge, vértelen hivatalnoksereg kezei közötf szertefoszlik az igazság szent eszméje." Ugyanilyen nemes pátosszal tiltakozik az ellen az elszigetelt törekvés ellen, amely a legfőbb felügyeleti hatóságot az ítélkezés érdemébe való beavatkozásra kívánná feljogosítani, továbbá az újabb időkben lábrakapott az ellen a tendencia ellen, „mely a bírót az ő megszokott bírói székéből és abból a bírói pártatlan atmoszférából, amelyhez szokva van, kiemeli és akár közigazgatási teendők ellátásával bízza meg, akár közigazgatási szervek körébe helyezi". Védelmébe veszi az igazságszolgáltatást az ellene gyakran hangoz^