Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Az ítélet közzététele. (Szjt. 30. par. - Tvt. 36. par.)

AZ ÍTÉLET KÖZZÉTÉTELE 183 az ítéletet a pervesztes költségére közzétehesse. (Hasonló az eset, sőt még komplikátabb, ha megszűnt az a lap, amelyben való közzétételt rendeli az ítélet, erre az esetre nem lesz applikálható az 1914:XLI. t. c. 33. §-a.) Már az eddigiekből is következtethetni véljük, hogy a szerzői jogi perekben nem „megfelelő" alkalmazása a St. 43. §. 3. bekezdésének, ha a 30 napi elévülési-jog vesztési határidő okvetlenül alkalmaztassék, — amikor erre az okvetlenre törvényes alap nincs, és amikor viszont a St. 43. §-a analógiával alkalmazható ezen 30 napos korlát nélkül is. Ezen jogvesztéssel fenyegető szigor mellőzésének van méltánylandó indoka is, mely épp a Szjt. körül érdekeltek világában különöskép figyelmet érdemel. Mikép alakul ugyanis a közzététel dolga az élet és a forgalom gyakorlatában? A pervesztes fél nem tett eleget a közzétételben marasztaló ítéletnek, mire a pernyertes fél elé kerül a proibléma: mit tegyen? A kir. Kúria szerint a pernyertes fél csak egyet tehet: elmenni a lapkiadóvállalathoz, ott előszedni a zsebből a pénzt, előre megfizetni azt, amit a lapkiadóvállalat kér, — az 1914:XLI. t. c. 32. §-a szerinti „szokásos díj" nem kötelezi a lapkiadót, de mindenesetre előre lefizetni legalább a „szokásos díjat" és — ezután — kérni végrehajtást a pervesztes fél ellen és behajtani rajta a pénzt, — ha lehet. A kir. Kúria ezen megoldásánál a pernyertes kénytelen kockáztatni a magáéból a közzététel költségét. Méltánytalan megterhelés ez, olyan, mely arra bírja a pernyertest, hogy ne szerezzen érvényt az ítéletnek, pedig az ítélet célja az, hogy érvényre jusson. Ritka esetben rendeli el a bíróság, pláne Szjt. ügyekben a közzétételt, jól megfontolják a bíróságok, hogy elrendeljék-e? De ha elrendelték, tétessék lehetővé a pernyertes számára kockázat nélkül, hogy az ítéletet érvényre juttassa, nehogy csak papír maradjon az ítélet. Az ne aggassza a bíróságot, hogy netán csak évek múlva jut érvényre az ítélet. A törvény nem akart korlátokat szabni, meddig kell a közzétételnek bekövetkeznie, miért állítson be hát a bírói gyakorlat korlátot? A pervesztes gondoskodhatik arról, hogy szabaduljon az ítélet terhétől, — maga elláthatja a közzétételt. De ha ő nem látja el, nem hivatása a bíróságnak őt sürgősen további 30 nap alatt felmenti az ítéletileg megszabott kötelezettség alól. Semmi ok se szólna az ellen, hogy a kir. Kúria, ha — törvényes intézkedés nélkül — „analógiával" megfelelően instituálni óhajtja az 1914:XIV. t. c. 43. §-át, hogy ne instituál'hatja „megfelelően" úgy, hogy a „további 30 nap" intézményét elhagyja és oly kép konstruálja meg az analógiát, hogy a közzétételre kötelezett 30 nap alatt nem teljesíti a közzétételt, a pernyertes — időhatár nélkül — eszkö*