Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A közkövetelések elsőbbsége a végrehajtási eljárásban

170 Dr. SÁRFFY ANDOR zadéka után kivetett adókat is, mert hiszen azt ingatlan értéke a jövedelmezőségen alapszik. Az ilyen adók ugyanis minden ingatlant nagyjából értékük arányában terhelnek, egy-egy ingatlanra tehát aránytalanul nagy és nehezen kiszámítható terhet nem jelentenek. Ezért adta meg az elsőbbséget azoknak az adóknak, amelyek az ingatlan értéke vagy hozadéka alapján vettetnek ki. (Véleményünk szerint ugyan ennek a gondolatnak tökéletesebb megvalósítása lett volna, ha a köztartozások részére az ingatlan értékének arányában keretösszeg volna megállapítva, de a törvény célja így is felismerhető.) Nyilvánvaló ezek után, hogy egyik szempont sem illik a vízdíjakra és egyéb olyan közkövetelésekre, amelyek nem az érték vagy a jövedelmezőség arányában vettetnek ki. Ami az első szempontot illeti: a vízvezeték bevezetése emeli ugyan az ingatlan értékét, de maga a vízfogyasztás már nem, ha tehát az állag a végrehajtás tárgya, elsőbbséget nem is igényelhet. (Más a helyzet az ingatlan haszonvételére vagy haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében, de erről majd VIII. alatt fogunk beszélni.) Ami pedig a második szempontot, az érteknek és a terheknek arányosságát illeti: ugyanolyan értékű ingatlan vízfogyasztása nagyon különböző lehet. Külvárosi viskóban és villanegyedben levő luxusvillában egyenlő lehet a vízfogyasztás, ha lakóinak száma egyenlő, pedig a két ingatlan értéke nagyon különböző, sőt az elhanyagolt ócska viskóban valószínűleg több víz fogy, mert vízvezetékek rosszabb karban vannak és sok víz elhasználatlanul elfolyik, de ára a vízműveknek mégis csak jár. A vízdíj és más hasonló járulékok tehát előre ki nem számítható terhet jelentenek, az előre ki nem számítható terheknek a korábban bekebelezett terhek elé helyezése pedig igazságtalan és a hitelezést nehezíti meg. Azt persze nem lehet állítani, hogy a fenti elveket pénzügyi törvényhozásunk kivétel nélkül mindig megvalósítja. Pl. az 1921:XXXIX. törvénycikk elsőbbséget adott az őrlési adónak a malomra és minden tartozására, pedig nem lehet azt mondani, hogy az őrlési adó emeli a malom értékét, hogy azt a malom értékét emelő beruházásra fordítaná a kincstár, sem pedig azt, hogy az őrlési adó a malom értékével egyenes arányban van. Az ilyen elvhagyások űjabb pénzügyi törvényeinkben, sajnos, nem éppen ritkák, de a bíróságnak nem lehet a feladata az, hogy az elvhagyó rendelkezések számát szaporítsa, hanem az, hogy a törvénynek értelmezésénél a jogi elvek uralmát biztosítsa. VII. Az illeték elsőbbsége. Az illetékek törvényes elsőbbsége tekintetében a 600/1927. számú rendeletnek dolgozatunk elején idézett 74. §-a az 1920:XXXIV. te. 23. és 117. §-ára utal. Ez a törvény a vagyonátruházási illetékről szól