Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. A. szám

HÁROM ÉVNYITÓ BESZÉD 7 hajtó hatalom átruházott hatásköribeni intézkedési jogköre mind jobban kibővül. Már pedig tapasztalat szerint a központi kormányok hatalmának megizmosodása, amely a parlamentárizmus kinövéseinek reakciójaként jelentkezik, nem oly folyamat, amellyel párhuzamosan járna a jogvédelem kiterjesztése a közjog és közigazgatási jog terén. De már akkor is csak igen óvatos és aprló léptekkel haladtak a kormányok a közigazgatási jogvédelem kiterjesztésének útján, mikor a most észlelhető irányzatnak még legfeljebb előjeleit láthattuk. A közigazgatási bíróságokról 18@3-ban benyújtott törvényjavaslat hatásköri részében egynéhány oly ügy volt felvéve, melyet nem törvény, hanem miniszteni rendelet, illetve helyhatósági szabályrendelet szabályoi3tt. A javaslat szerkesztője azonban szükségesnek tartotta, hogy a miniszteri rendeletek, törvényhatósági és r. t. városi szabályrendeletek körében is biztosíttassék bírói védelem s ezért kimondotta a jogollalom kötelező bevitelét a rendeletek körébe. Ez *lv gyakorlati keresztülvitelét esetről-esetre a rendeletet kibocsátó kormányra vagy miniszterre bízta. Evégett elrendelte a hatályban levő miniszteri rendeletek s a törvényhatósági, valamint a r. t. vánosi szabályrendeletek 5 éven beküli átvizsgálását és megfelelő átalakítását. A javaslat e rendelkezése ismételt bizottsági át szövegezés után alaptörvényünkben már olyképen módosult, hogy a bíróság hatásköre a törvényben felsorolt ügyeken kívül miniszt. rendelet útján csak; kiterjeszthető a miniszt. 'rendeleteken és a szabályrendeleteken alapuló vitás kérdések elbírálására is (16. §.). Szervezési törvényünk. 156. §-ában pedig a törvényjavaslat előbb ismertetett rendelkezéséhez hasonlóan — kötelességévé tétetett a szakminisztereknek a hatályban levő miniszt. rendeletek és szabályrendeletek 5 év alatti átvizsgálása a bíróság hatáskörének rendeleti úton való kiterjeszthetése szempontjából. Ez utóbbi rendelkezés (l már hatályban volt miniszt. rendeletek és szabályrendeletek tekintetében nem hajtatott végre s a kormányok nem éltek azzal a jogukkal, hogy az érvényben volt rendeletek és sz(dnílyrendeletek körében kiterjesszék a bírói hatáskört! Kormány- illetve miniszteri rendelettel bíróságunk hatásköre csupán a később alkotolt rendeletek körében terjesztetett ki s ez is mindössze hat esetben. Egyszóval a közigazgatási bíráskodás körének széles kiterjesztését a bírói hatáskörnek elvi körülírással történő meghatározása alapján, bármennyire helyesnek és szükségesnek mutatkozik is, ezidőszerint nem tekinthetjük aktuálisnak. Egy vonatkozásban azonban mégis időszerűnek kell mondanom e kérdéseket: A magyar törvényhozás sem térhetett ki az elől, hogy a kormánynak általános jellegű felhatalmazást adjon a közjog és közigazgatási jog területén is. Az 1I924:1V. te, majd az 19#1:XXVI. tc. felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a törvényhozás hatáskörébe tartozó rendelkezéseket is tegyen. Az alkotmányosság elvén ezáltal támadt rés kitöltésének szép módja lenne és okadatolt velejárója a bírói jogvédelem biztosítása ily jogalkotás esetén. Mert amint arra mult év június 14-én a felsőházban mondott beszédemben is-hivatkoztam, ha igaz az — már pedig igaz — hogy a közigazgatási bíráskodásnak feladata jogvédelmet nyújtani az egyesinek épúgy, mint jogi személynek a közjog és közigazgatás terén őt ért sérelem esetén a hatóságokkal, sőt magával a kormain hatalommal szemiben, úgy annál nagyobb szükség van erre az oltalomra, miméi tágabíb. körre ter/jeszli ki a felhatalmazási törvény a kormány rendeletkiboesátási jogát. Ennélfogva kétségtelenül leginkább az felel meg az alkotmányosság (követelményének, ha a felhatalmazási rendeletekben szabályozott közigazgatási jogviszonyoknak minél teljesebib köre kerül bírói védelem alá. Ezt a tendenciát tényleg már észlelhetjük is az újabb hazai jogalkotás terén. Érdekes és szembeszökő bizonyítéka ennek az. hogy a kormány, illetve az egyes miniszterek, amikor a bírói jogvédelmet kiterjesztették ezt mindig, számszerint hat esetiben, akkor tették, amikor* a törvényhozás helyett átruházott hatáskörben szabályoztak bizonyos ügyeket.