Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A magánjogi u.n. jogbiztonságról

A MAGÁNJOGI U. X. JOGBIZTONSÁGRÓL 155 ségtörés, — a kormányrendeleti ,,ú. n.": jóleső lebecsülés. Szeretném, ha jogbiztonság előtti „ú. n.-et" az olvasó higgadt elemzés eredményének minősítené. Hogy jól megértsük, hogy valamely fogalom mit jelent, előbb meg kell értenünk, hogy mit nem jelent. (Ez SzászySchwarcz Gusztáv egyik kedvelt tanítási elve.) A magánjogi jogbiztonság fogalmi lehetőségének kétségbe vonása nem jelenti több-kevesebb jogi axióma meglétének, érvényességének és érvényesülésének kétségbevonását. Senki tagadni ne merje, mfert biztos, mint a kétszerkettő, hogy ami az enyém, az nem a másé, meg ami a másé, az nem az enyém, meghogy a kölcsönvevő adósa a kölcsönadónak, a testvér pedig rokona a testvérnek, és hogy nem lehet az örökhagyónak törvényes örököse az, aki nem kincstár és nem rokona az örökhagyónak. Ezen axiómáknak és megszámlálhatatlan mennyiségű axioma-testvéreiknek megléte dacára azonban elérhetetlen fantóm kergetése lesz mindig a magánjogi jogbiztonság utáni vágyakozás. E vágy ugyanis tényálladékilag a következőket jelenti: A laikus polgár, amikor a jogbiztonság után kesereg, nem a jogi axiómákra kíváncsi, hanem azt szeretné, ha minden helyzetben axiomatikus határozottsággal tudná, vájjon neki igaza van-e? Az ügyvéd, aki haragszik az egész világra, amiatt, mert nincs jogbiztonság, az azon lázadozik, hogy a sokezerszámra meglévő jogi axióma dacára, amelyek neki mind a kisujjában vannak, mégsem tudja, — nemhogy axiomatice, hanem sehogy sem a laikus kérdezőnek megmondani, hogy mi lesz a per vége. A bíró végül azért áhítozza a jogi axiómák helyett a jogbiztonságot, mert nagyon szeretné az elébeterjesztett vitát fejtörés nélkül és szíve összefacsarodása nélkül úgy megoldani, hogy sem ő benne magáiban, sem a vitatkozó felekben, sem senkiben a világon ne legyen nyoma sem a döntés helyessége fölötti kételynek. Teljesíthető-e a laikus vágyakozása? Lecsillapítható-e az ügyvéd lázadozása? Kielégíthető-e a bíró áhítozása? Vagyis összefoglalóan: megvalósítható-e a jogbiztonság? Nemcsak hogy nem valósítható meg, hanem el sem képzelhető. — íme az — egyébként igen közelfekvő — indokolás. Egyszerű is, transcendentális is. Ha a laikus polgár, — vagyis minden ember, — minden helyzetben tudná, hogy neki igaza van-e vagy nincs-e igaza, — akkor minden ember jó előre, óvatosan, nagy ívben elkerülné azt a helyzetet, amelyben neki nincs igaza és csak azt