Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A törvény és a bíró

140 DK. AULR GYÖRGY gát kell kipótolnia, hanem a törvény alkalmazása nyomán kialakult gyakorlatban mutatkozó ürt (Endemann: Die Rechtsquellen des Bürgerlichen Rechts etz. Die Reichsgerichtspraxis im deutschen Rechtsleben c. jubiláris kiadványában). A jogalkalmazót megillető szabadságnak természetesen határai is vannak minden jogállamban. E határ egyik oldalon ott van, ahol a bíró törvényértelmezése, mérlegelése már a jogegységet veszélyeztetné. El is tekintve attól, hogy minden államnak, népnek vannak oly erkölcsi alapelvei, hagyományai, amelyhez egy bírónak sem szabad nyúlnia, a jogszabályok és életviszonyok értékelésénél is alkalmazkodnia kell a bírónak egyes általános érvényességű princípiumokhoz. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a bírói döntésnek az adott eseten túlmenő jelentőségét az biztosítja, hogy oly jogelvet juttat érvényre, amelynek iránytmutató természetében a jogkeresők bízhatnak, jogviszonyaikat annak megfelelően rendezhetik be. Ne felejtsük el azt sem, hogy a kir. Kúria döntéseinek sem egyedül az adja a nagy fontosságot, hogy a végső szót mondja ki a jogvitákban, hanem, hogy az összes szempontok bölcs és lehiggadt megfontolása után hoz oly határozatot, amely egy addig még megoldatlan kérdést hosszabb időre érvényes megoldással Ht el. A bírói tevékenység ezért soha sem lehet a merész fordulatok, meglepő döntések forrása. A jog fejlődése épenséggel nem követeli az új eszmék eruptív megnyilvánulását. Sőt azt látjuk, hogy az ily kirobbanó reformok ibár rövidéletűek. de annál több bajt okoznak jogbizonytalanságot elhintő utórezgéseikkel. A másik határt az szabja meg, hogy a bíró a törvény ellenére akkor sem dönthet, ha adott esetben a törvény alkalmazása igazságérzetét joggal is sérti. Az ily hatalmaskodás ismét súlyos sérelme lenne a jogegységnek és többségben lennének azok, akik inkább a már idejét múlta, de bizonytalanságot nem engedő törvény mellé állnának, semmint hogy a törvénnyel viaskodó, hol felül, hol alulmaradó egyéni felfogások között hánvkolódjanak. Sauer szerint (id. mü.) a bírónak módjában áll akkor, ha valamely speciális jogszabály alkalmazása nyilvánvalóan igazságtalan és az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat is megingatni alkalmas, eltekinteni ennek a különleges szabálynak alkalmazásától és visszatérni a méltányos döntésre módot adó általános jogelvhez. Anélkül, hogy e megoldást helytelenítenők, tisztában vagyunk nem túl nagy gyakorlati ielentőségével. Az igazságszolgáltatásiba vetett bizalmat a bíróságoknak kell megteremteniök ítélkezésükkel. Ez a bizalom vagy természetszerű velejárója az ítélkezésnek, vagy soha ki nem fog csírázni abból. Az a döntés tehát, amely e bizalmat maga igyekszik megteremteni, biztosítani: összetéveszti az okot