Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A törvény és a bíró

138 DR. AUER GYÖRGY sítani, amely a törvény alázatos papjának az anyagi igazság korlátlan megvalósításához szükséges eszközöket biztosíthatta volna. A tervezett reform azonban már csírájában erős ellenzőkre talált. Az 1925. évi kongresszusukon a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület csoportjának tagjai — akik között a gyakorlat emberei is kellően képviselve voltak — óva intenek a bírói hatalom ily kiterjesztésétől. Csatlakoznak az aggályoskodókhoz a Német Büntetőjogi Társaságnak az elmélet kiválóságainak tartott tagjai is. A reformok egyelőre visszakerültek a meg nem valósított kodifikációs tervek aktagyüjteményébe. Maga az eszme azonban élt tovább. Sőt a német III. Birodalom oly mértékben tette vezérlőeszméjévé, amelyre a fokozatos fejlődés alapján álló kodifikátorok gondolni sem mertek volna. A Richterkönigtum fogalma alatt a bírónak törvénnyel konkurráló szuverénitást kívánnak biztosítani különösen akkor, ha nem a legújabb korban alkotott tételes szabály alkalmazására kerül sor. A Richterkönig azokban az esetekben, amelyek az írott jogban vagy szokásjogban normatív szabályozást nem nyertek úgy határozzon, amint a rendes és lelkiismeretes törvényhozó intézkednék. (L. Freisler: Deutsche Just. 1^933.) Bűnügyekben pedig nem feszélyezheti már a bírót a nulla poena sine lege elve, mert ha a törvény által kifejezetten nem poenalizált cselekvés az egészséges népfelfogás szerint (nach gesunder Volksansehauung. L. Denkschrift d. preuss. Just. Min. über Nat. soz. Strafrecht 127. S.) erkölcsi szempontból kifogásolandó és amennyitben üldözését valamely büntetőtörvényben kifejezésre juttatott jogelv is követeli, úgy a bírónak egy a megfelelően alkalmazott büntetőtörvény keretei között maradó büntetést kell alkalmaznia. A bírói hatalom kiterjesztésének a Richterkönigtumban megnyilvánuló méreteit azonban sem a tudomány sem a gyakorlat kiválóságai nem fogadták azzal a helyesléssel, amire a reformok előkészítői számítottak. Mig Klee (D. J. Z. XXXIX. évf.) csak a büntetőbírónak szánt hatáskörnek egyes irányokban való korlátozását javasolja, addig Ostwald (u. ott 442. old.) már reámutatott arra a veszélyre is, amitől tartani kell, ha valamennyi elsőfokú bíróból Richterkönig lesz; figyelmeztet a jogegység szétmálására az így egymásnak ellentmondó bírói döntések elszaporodása mellett, végül utal arra is, hogy az államhatalom egységessége fogja megszenvedni az ilyen fióktörvényhozók zavartalan működését. Még egy lépéssel tovább megy Rumpf profeszszor „Richter und Volksgemeinschaft" c. tanulmányában (1934. Berlin) amikor figyelmezteti az új eszméktől áthatott bírót, hogy mégse feledkezzék meg a korábbi gyakorlatban megrögzített helyes elvekről és a nagy vezérelvek uralma alatt is ajánlatos a tankönyvek és jogesetgyüjtemények