Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Az új transferrendelet és az emissziós jelzálogkölcsönök

AZ ÜJ TRANSFERRENDELET 133 De vájjon olyan rugalmas-e az előbbiek szerint az immár csak a dollár napi-árfolyamát egy meghatározott legmagasabb összegben biztosító, s a kölcsönkövetelés első részének fedezetéül megmaradó jelzálogjog, hogy abban az esetben, ha a dollár napi árfolyama újból elérné a kötelezvényszerü érmeparitás magasságát, akkor automátice kitágul és újból biztosítékát fogja képezni a kölcsön második részének is? Az 1876:XXXVI. tc. 12. §-a szerint a záloglevelek kibocsájtására jogosított jelzálogintézetek csakis kölcsönköveteléseik, éspedig csak azon kölcsönköveteléseik erejéig bocsájthatnak ki zálogleveleket., melyek , jelzálogok által teljesen fedezvék", s hasonló értelemben szól az 1897 XXXJI. te. 12, §. és 2 §-ának 1/c. pontja is. Annak a jelzáloghitplintézetnek igazgatósági tagjai pedig, amelyik elmulasztja „az intézet zálogleveleit a forgalomból azon arányban visszavonni, melyben az intézet jelzálogilag biztosított kölcsönköveteléseinek összege visszafizetés folytán vagy más okból csökkent', iz 1876:XXXVI. tc. 32. §-ának 2. pontjában meghatározott kereskedelmi (polgári) vétséget követik el és három hónapig terjedhető fogházzal büntethetők, amely rendelkezést, a jelzálogkötvényekre vonatkozólag, az 1897:XXXII. tc. 21. §-a is átvesz. Kétségtelen tehát, hogy a kibocsájtó intézet igazgatósága köteles kibocsátott címleteit egyrészt a papir-dollár árfolyamának esetleges újabb sűlyedése következtében megszűnő követeléseik, illetve jelzálogi fedezetük, másrészt a kölcsön második részének biztosítására hivatott jelzálogjog megszűnése folytán mutatkozó jelzálogjog-fogvatkozással arányban álló összegben a forgalomból visszavonni. A megfelelő mennyiségű záloglevelet tehát ki kellene sorsolni. Igen ám, de a 6900/1931. M. E. számú rendelet (u. n. első transfer-rendelet) 1. §-ának 2. bekezdése tiltja a zálogleveleknek és kötvé nyéknek kisorsolását, 5. §-a pedig e tilalom megszegéséi kihágásnak minősíti, s 8000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. S ha lehetne is sorsolni, a kibocsájtó intézetek joghelyzetéből következik, hogy ők csak azt fizethetik ki a címlettulajdonosoknak, amit bírói letétből ők maguk kézhez kapnának. Ez az összeg — a kir. Curia fenti állásfoglalására való tekintettel, — csak a dollár napi árfolyamának megfelelő összeg! az esetleges különbözet erejéig pedig a címlet-tulajdonosok kénytelenek volnának a bírói letét sorsának eldőltét kivárni, s ez a várakozásuk sem hozná meg a kellő gyümölcsöket, ha a papir-dollár árfolyama időközben újból sülyedne. A 10.800/1934. M. E. számú rendeletije foglalt új transfer-rendelet ezen a helyzeten úgy iparkodik segíteni, hogy megengedj, miszerint a dollár napi-árfolyama és kötelezvényszerü arany-értéke közötti különbözet bírói letétben tartása helyett az ingatlan árverési vevőjének kérelmére e különbözet erejéig telekadósság legyen bekebelezhető a jelzálogos ingatlanra. E,z a telekadósság a kölcsönt közvetlenül követő tkvi rangsort nyeri, a jogosult megnevezése nélkül kebeleztetik be, az ingatlan újabb árverése esetén is fennmarad mindaddig, amíg törlése iráni mindazok meg nem egyeznek, akiknek a telekadósság fenntartása érdekükben állhatna, vagy amíg a különbözet összegét bírói letétbe nem helyezik, vagy a követelés végleges rendezésére vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik. V 16.301/1933. M. E. számú rendelet értelmében bírói letétben tartandó összeget tehát a 10.800— 1934, M. E. számú rendelet szerint ez a telekadósság helyettesíti, amely mint jelzálogi fedezet ezzel újból kiválik az emissziós kölcsön jogi és gazdasági sphaerájából s hivatása az érdekelt jelzálogos hitelezők, esetleg az adós netáni igényeinek biztosítása. Ez a rendelkezés tehát újból csak korlátozza a kibocsájtott jelzálogos címletek fedezeti értékeit, amelyeknek pedig, az idézett törvényekből következőleg, változatlanul és csorbíttatlanul teljes egészükben a szóban lévő címletek biztosítására kell rendeltetésszerűen szolgálniuk. Épen ezért ezt a rendeletet, dacára annak, hogy a 16 301/1934. M. E. számú rendelet szigorú értelmezésével felmerülhető más kérdéseknek élét némileg letompítja, mégsem lehet fenntartás nélkül örömmel üdvözölni. Mindenesetre érdeme az új transfer-rendeletnek, hogy a 16.301/1933.