Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A nacionalizált "külföldi" védjegyekről

KÜLFÖLD] \ÉDJEGYEKRŐL 127 Minthogy a vonatkozó védjégyjogi jogszabályok az árújelvények kizárólagos jogosultságának megszerzését és fenntartását szabályozzák, a versenyjogi sérelmek dogmatikája pedig az árújelvényekkel való visszaélésekkel foglalkozik: kézenfekvő, bogy — ha kellőképen disztingválunk — collisio a két jogforrás között elő sem állhat. Nyilvánvaló, hogy versenyjogi sérelmek elkövethetők oly jelvényekkel is, amelyekre vonatkozó alaki kizárólagossági jog védjegytörvényeink szerint a cselekmény elkövetőjét illeti. Bárki vissza élhet a jogos tulajdonát képező védjeggyel is, akár úgy, hogy már önmagában a védjegyhasználattal téveszti es károsítja meg a publikumot, akár úgy, bogy a megtévesztést additionális cselekményekkel valósítja meg. A megtévesztés tényálladékának fogalmi kelléke természetesen az, hogy a megtévesztés a védjegyes árú belértékére, vagyis ama tulajdonságaira vonatkozzék, amelyek a védett árújegy által szimbolizálva vannak. Ez az eset akkor, ha pl. egy, a társasági közösségből kiváló üzlettárs (akár bosszúból, akár nyereségvágyból) a gyártásnál szándékosan mellőzi, vagy lecsökkenti a márkacikk hatóanyagainak egyikét, vagy másikát és az így megtéveszteti közönségnek változatlan árújelzéssel, változatlan áron árusítja a márkacik ket; vagy minőségi klasszis szerint osztályozott gyártmányok közül egy alsóbbrendű klasszisba tartozó árút öltöztet oly köntösbe, amelyet a vevőkör eddig a magasabb klasszisbatartozás jeléül ismert stb., stb. Közelfekvő lehet az ilyen visszaélés védjegyek átruházása esetében (amit a törvény bizonyos kaütélákhoz is köt), — ha a védjegy megszerzője (pl. esődtömegből! — egyenesen számolva azzal a hatással, hogy „lejáratja" a védjegyet: még egy utolsó nagy quantumot silányabb minőségben, de változatlan külsővel hoz forgalomba. Az alaki védjegyjog ezt nem tiltja; a védjegytulajdonos bármi Íven kiváló és bármilyen silány árúra egyaránt jogosítva van védjegyét reáilleszteni; de igenis, sérelmessé válhatik a jogos védjegyhasználat is ilykép azáltal, hogy a piacon a versenytársakat a közönség megtévesztése által hátrányosabb helyzetbe juttatja. Viszont nem válhatik sérelmessé versenyjogi szempontból önmagában az a tény, nogy a védjegytulajdonos a gyártást az egyik gyárból a másikba, az egyik országból a másikba, az egyik vállalat kezéből a másik vállalat kezébe helyezi, mert a védjegy -- már keletkezésénél fogva — független a helyi, személyi, vagy más oly momentumoktól, amelyek a inárkacikk beiértékét nem tángálják. A törvény megengedi a védjegy átruházását a vállalattal együtt és nem tiltja annak licentiálásál sem, sőt csaknem általános és a nemzetközi konferenciákon az abszolút győzelemhez már évek óta egészen közel áll az a törekvés, amely a védjegy szabad forgalomképességét a vállalattól is függetleníteni kívánja. Valósággal fogalmi önellenmondás tehát „belföldi" és „külföldi' védjegyről beszélni azon az alapon, hogy az illető márkacikk eredetileg külföldön készült és annak belföldön való gyártása csak későbbi időpontban vett*; kezdetét. A Magyarországon bejegyzett védjegy magyar védjegy akkor is, ha tulajdonosa külföldi, hiszen ez a helyzet védjegyeinknek háromnegyed része tekintetében. Sőt — 1913. óta — a Bernben bejegyzett védjegy is egyben magyar védjegynek minősül, mert Magyarországon is kizárólagos használati jogot biztosít.