Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - Fejezetek a nemzetközi magánjog köréből. [1. r.]

74 Dr. SCH'WARTZ IZIDOR nek utolsó általános illetékessége volt. Ezen mondat is általánosan eltűntről szól, tekintet nélkül honosságára. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogv a magyar bíróságok küllőidi honost is holtnak nyilváníthatnak és tekintettel a 732. §. általánosan szóló szövegére nem tesz különbséget, vájjon az, u.ki a holnaknyilvánítást kéri, magyar vagy külföldi honos (Magyary, Magyar pol­gári perjog, 2. kiadás, p. 7'3;1.: „Sem a holttányilvánítandónak, sem a holttá­nyilvánítási kérőnek nem kell magyar állampolgárnak lennie"). A (magyar híróságoknak kiillöldi honost holtnaknyilvánító ítéletei természetesen Ma­gyarországon kiviül elismerésre nem tarthatnak igényt, annál kevésbbé, mert Magyarország sem ismeri el külföldi bíróságoknak magyar honost holtnak­nyilvánító ítéleteit (Pp. 414. §. 4. pont). A Pp. 735. §-ából azonban az is következik, hogy a magyar bíróságok csak olyan eltűnt külföldi honost nyil­váníthatnak holtnak, akinek utolsó általános illetékessége (fórum domi­cilii) Magyarországon volt.1 Ha az eltűnt külföldi honosnak utolsó általános illetékessége nem Magyarországon volt, akkor a magyar bíróságok a holtnak­nyilvánítási eljárást hatáskör hiánya miatt nem indíthatják meg, mert ez esetben a Pp. 73i5. §-ának második mondata, mely csak belföldiekre vonat­kozik, nem alkalmazható. Ha nem bizonyítható, hogy hol volt a belföldinek (azaz magyar honosnak) utolsó belföldi (azaz magyarországi) illetékessége, akkor az ügyben illetékes bíróságot a kir. Kúria jelöli ki (Pp. 5i2. §.). Ha egy külföldi bíróság valamely egyén elhalálozásának tényét, mely közokirat­tal nem igazolható, a Pp. 748. §-ának megfelelő eljárás alapján állapította meg (v. ö. p. o. az 1883. február 16-án kelt osztrák törvény 10. §-át, Nr. 20. R. <G. Rl.), akkor döntése közokiratnak tekintendő, melynek bizonyító ereje a Pp. 315. §-ának 3. bekezdése alapján ítélendő ,meg. A Pp. 748. §-ának megfelelő eljárás lényegesen különbözik a holtnaknyilvámítási eljárástól, mely utóbbi csak a halál vélelmét állapítja meg, míg az előbbi eljárásban az elhalálozás tekintetében más közvetlen bizonyítékok vannak (p. o. tanuk látták, hogy az illetőt nemcsak hogy meglőtték, de hogy meg is halt. vagy nemcsak hogy vízbe esett, de hulláját a víz partra sodorta) Ad. 2. Miután Magyarország nem ismeri el oly külföldi ítéletek érvényes, ségét, melyek magyar állapolgároknak személyi állapotát tárgyazzák (Pp. 414. §. 4. és Pp: 33: §.), úgy ebből az következik egyrészt, hogy a magyar honosokat csak a magyar bíróságok és csakis a magyar törvények szerint nyilváníthatnak holtnak, másrészt pedig, hogy a magyar bíróságok külföldi honosokat is csak a lex patriae, vagyis (hazájuknak joga szerint nyilvánít­hatnak holtnak, mert a nemizetközi magánjogban uralkodó felfogás szerint a status personae minden vonatkozásban a személy hazai joga szerint ítélendő meg, amennyiben ezen utótbibi jog más jogra nem utal (az úgynevezett renvoi esete). Szántó véleménye (Nemzetközi Magánjog,, Budaipest, 1893'. p. 72.), 1 Nem helytálló Szladits véleménye (A magyar magánjog vázlata, 4. ki­adás, II. rész, Budapest, 1935. p. 485.), hogy idegent hollnaknyilvánítani nem lehet, csak olyankor, amikor a holtnaknyilvánítás valamely belföldön beálló joghatás tisztázása végett szükséges. Hogy a holtnaknyilvánítás valamely belföldön vagy külföldön beálló joghatás tisztázása végett szükséges, ez nem lesz különbs.get. A Pp. 735. §-a nem követel meg mást, mint azt] hogy a külföldi honosnak utolsó lakhelye hazánkban volt. Lege non distin«uenter non est judicis distinguere.

Next

/
Thumbnails
Contents