Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - Harminc éves az angol gyermekvédelmi törvény

72 Dr. SZÁNTÓ IMRE venni, (aminek sajátosságairól külön cikkben lehetne beszámolni) és nagy a kamarai választásokon nincs szavazati joga. Tehát a gyakorlat és klienssel szemben való viszony szempontjából a francia jelölt: ügyvéd. A másik előzetes megjegyzés: a fegyelmi jogot és a közigazgatási tennivalókat ügyvédi ügyekben autonóm kamarai testület, a mi választmányunknak megfelelő, csak kevesebb tagból álló, kamarai tanács gyakorolja. Ennek fellebbviteli fóruma azonban nem olyan szerv, amiben az ügyvédi autonómiának is lenne képviselete, hanem az illetékes felsőbíróság, a mi ítélőtáblánknak megfelelő Cour d'Appel első tanácsa. Ezek után ime a jogeset:1 Egy már azelőtt bejegyezve volt ügyvédjelölt a nyilt utcán összeütközött a rendőrökkel, akik barátját az őrszobára akarták kísérni valami okból: a rendőröket lökdöste, nagyhangon megtiltotta beavatkozásukat: ,,én ügyvéd vagyok, majd én megmutatom". Hatóság elleni erőszak miatt eljárás indult a fiatal ügyvéd ellen, de képviselő barátai a miniszterhez fordultak és ,,kijárták", hogy az ügyészt utasítsa a vád elejtésére. Ugyanez az ügyvédjelölt principálisa klienseinek ügyeit is elvállalta, főnöke beleegyezése nélkül, majd látva a feje felett tornyosuló fellegeket, törlését kérte a lajstromból, hogy kis idő múlva újból bejegyzésért folyamodjék. Az elsőfokon eljárt kamara a felvételt megtagadta és ezt a határozatot hagyta helyben, igen érdekes indokolással a Dijoni Felsőbíróság. — Az önuralom és a tekintélytisztelet hiányát, a hivatás Íratlan szabályainak semmibevevését veti a folyamodó ügyvéd szemére a bíróság és különösen élesen elítéli, hogy politikusok „megmozgatásával" érte el az ellene indult büntető eljárás megszüntetését. Kiemeli a felsőbírósági határozat indokolása, hogy nem fegyelmi, hanem közigazgatási ügyben járt el a kamara; ha a tényállás talán nem is lett volna elegendő arra, hogy az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztésre ítéljék, mindenesetre elég ahhoz, hogy a felvétel ezen az alapon megtagadtassék. Mert ,,a kamarai tanácsnak nemcsak joga, de kötelessége is vizsgálat tárgyává tenni a felvételért folyamodó jellemét és azt, hogy magaviselete tiszteletre méltó-e. . .". „A kamara tanácsa szinte szuverén jlogigal ítélheti meg, hogy azok, akik felvételüket kérik, úgy fogják-e fel kötelességeiket, amint ezt a tanács megkívánja", — ,,e tekintetben e jog gyakorlásának nincs más határa, mint egyedül az, hogy a kamara nem élhet vissza jogával úgy, hogy a hivatás gyakorlásától távol eső okokból tagadná meg a felvételt."2 A határozat Franciaországban szerfelett aktuális. A Stavisky-ügy hullámai még nem ültek el: a közelmúlt politikai eseményei következtében a párisi ügyvédi kamara több képviselőt, köztük egy volt igazságügyminisztert, törölt tagjai sorából. (Igaz ugyan, hogy ez a határozat e sorok írásakor méí> nem jogerős.) De ami az aktualitáson túl is figyelemre méltó: az a kamara fegyelmi és közigazgatási hatáskörének szétválasztása. A kamara tanácsa Catoi szigorral járhat el. amikor a kamara tagjai sorában való felvételt bírálja el és 2 V. ö.: Appleton: Traité de la profession d'avocat. 1 Cour d'Appe1 de Dijon G II. 1934. Dalloz. 1934. 2. 17.