Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Fejezetek a filmjog köréből

70 SZEMLE össze, amely vagyon 1914. december 31-ig 6,200.000 koronára szaporodott. 1914-ben kezdte meg az intézet legelőször az ellátások folyósítását, kifizetett összesen ellátásokra 23.000 pengőt, ebben az éviben, amikor az összegyűjtött tőke jövedelme 288.470 pengőt itett ki, a lefolyt tagidíj pedig' ennek dupláját. Az 1915. évben már folyósítani kezdi az állam az aggkori ellátás fedezésére szolgáló évi 500.000 koironát. A vagyon 6,280.000 K., aminek kamathozamia abban az évben 300.645 koronát tett ki, — az aggkori ellátás biztosítására szolgáló alap még Jkülön 774.000 korona. Ellátásokra ez évben az intézet összesen 63.000 koronát folyósított. A kamarák azzal a kérelemmel járultak az intézet vezetőségéhez, hogy a harctéren hősi halált halt kartár sak családtagjainak fizettessék ki az ellátás akkor is, ha az elesettek nem is élték ínég meg teljesen az ötéves ikarenciális határidői. Az intézet e kérelem teljesítésétől mereven elzárkózott. Az 19i7. évben a vagyon 8,000.000 korona névértékű értékpapírból, 241 .OOO'K. ikészpénzlbőJ1 áll és az aggkori ellátás külön vagyona l .600.000 korona. Az ügyvédség 60%-a ekkor ikatonasorban van. A tagdíjihátralék felemelkedik 2,000.000 korona fölé. Bekövetkezik az első szanálás az áillam 400.000 koronás segítségével. Egy közgyűlési tag felveti azt az eszmét, hogy a vagyonnak legalább fele budapesti házhdrtokba volna befektetendő. Elutasítják. 1917-ben és 1918-<ban egyre zálogleveleket és hadikölcsönt vesznek, sőt még 1921-ben is vásárolnak 900.000 korona értékű záloglevelét. Tagdíjbehajtás, vagyonbefektetés, ellátás folyósítás, — amikor körülöttünk recseg és ropog* a világ, — teljesen változatlanul folyik. 1921. december 31-én, dacára az 1917. évi szanálásnak, a (tagdíjhátralék isimét 1,075.000 ikorona. A vagyon ékkor 11,000.000 K. értékpapír, 550.000 K. készpénz s még külön az aggikori ellátás tőkéje: 2,000.000 koronia. 'Következik a második szanálás. Ugyanoly módon, mint eddig, a tagdíj és pótdíj felemelésével. Ennek ellenére a hátralék 1924. decemlber 31-én felszaporodik 10,000.000 koronára, amivel szemben az értékpapírvagyon 10,000.000 korona, a készpénzvag'yon 31,536.000 K., s ezenfelül az aggkori ellátás vagyona: 6,000.000 korona értékpapír és 2.3212.000 K. készpénz. Az évi ellátási teher 413.388 K. A jelentés büszkén mondja: „Ezt a terhet intézetünk vagyona kamataiból játszva elviselhetjük." 1925-ben megkezdődik a harmadik szanálás az ügyvédség jelentős pénzáldozatának igénybevételével, amikor a pénzbeli áldozaton felül minden intézeti tag a szanálási terv érdekében fordított Woronofif-metódussal átlagban 12 évvel megvéníttetett. A zálogleveleket tovább vásárolják s most 1932L december 31-én a vagyon ismét cca 50%-kai devalválódott s a tagdíjhátralék, — beleértve a kamatokat — 1,390.000 pengőre emelkedett. Kiimutatta az előadó, hogy beállott az a paradoxon, mikép a tagok késedelmének tudható be, hogy az 1,240.000 pengő tagdíjhátraléktőke nem pusztult el, hanem egyelőre megmentődött. Felsorakoztatta az előadó a külföldi példákat: Ausztriát, Romániát, Jugoszláviát, Bulgáriáit. Mindez országokban létesítettek ügyvédi nyugdíjintézeteket és sehol sem helyezkedtek a tőkefedezeti rendszer alapjára. Ez lehetetlen is, mert a mai és a maihoz hasonló időkben — miként saját bőrünkön is tapasztalhattuk — minden befektetés bizonytalan és muló. — De örök az ügyvédi rend és ezért nem az összegyűjtött tőke tárgyi szavatosságában, hanem az ügyvédi rend mindenkori tagjainak fizetési kötelezettségében és készségében kell keresnünk a fedezetet és biztosítékot a nyugdíjintézet teljesítőképességiére. Nem áldozhatjuk fel a jelen ügyvédjét és a múlt ügyvédgeneráció hátramaradottjait egy bizonytalan ígérvényért, amely már háromszor hamisnak bizonyult. Érintetlenül hagyva a most meglévő tartalékot, oly eljárásra kell áttérnünk, hogy az a pengő, amit járulékként most fizetünk, ne a fedezeti tartalék hosszú csőhálózatának csavarmenetein át teljesen megromolva és elértéktelenedve, évtizedek múlva kerüljön „ellátás" elnevezés alatt az igényjogosultakhoz, — hanem a bevétel mihelyst befolyt, menjen át az igényjogosultak kezébe. Csak így zárható ki a tőke elértéktelenedése és a hozadék im egcsap p a ná sa.