Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Perkonjunktura és a gazdasági válság

38 DR. BARTA JENŐ búlnyomóbb része anélkül, hogy az alapper költségei kiegyenlítést nyertek volna. A „jogerős ítélettel" elintézett felperes minden risiko nélkül kezdett ujaJb(b támadást kiszemelt áldozata ellen, mert hiszen a szegénységi bizonyítványt minden további nélkül újból megkapta, az alapper költségei pedig behajthatatlanok maradtak. Ezzel szemben a solvens adósra (rászabadult a már jogerősen elintézni vélt perndk minden tortúrája, az ujabb izgalmak és saját ügyvédjének ujabb költségei! Ezen epidémiaszerű perújításoknak célja elsősorban kétségtelenül a guerillaharc, a nyugtalanítás az ellenséggel szemben (mert ellenfélnek a szegény áldozatot nem nevezhetjük), de másodsorban az a tendencia, hogy az ítélkezés a szaktanácsok elől elvonassék és az illető szakkérdésekben kisebb gyakorlattal bíró más tanács elé utaltassék, amely épen ezen oknál fogva talán mégis meggyőzhető lesz egy oly álláspont javára, amely a szaktanács állandó judicaturájával szöges ellentétben áll. Ennek következménye, hogy igen nagy horderejű perek a perújítás során más tanács elé kerülvén, oly ítélettel végződtek, amelyek az eddigi kitaposott judicaturát halomra döntötték. Nem tudunk egyetérteni azzal a pertechnikai elvvel, amely törvényes létalapját is nélkülözi, hogy t. i. a perujítási pert az alapper bírósága nem tárgyalhatja. A perújítás ugyanis csak új körülmények és új bizonyítékok alapján vau megengedve és nem látjuk be, miért ne tudná ezen nóvumokat a szaktanács is sine ira et studio objectiven elbírálni, felszerelve a szakkérdés armatúrájának alapos ismeretével. Nincs az az objectiv (bíró, aki új tényeit es új bizonyítékok fennforgása esetén azokat objective elbírálni ^sak azért nem tudná vagy akarná, mert az alapperben ezen nóvumok ismerete hiányában már másként ítélkezett. Éppen ellenkezőleg azon felfogáson vagyunk, hogy a perújítás során felhozott új körülmények és bizonyítékok mérlegelésére megnyugtató módon csak az a tanács képes, amely a per egész anyagát ismerte és a Pp. 270. §-ában gyökerező kogniciójánál fogva el képes bírálni, hogy a felhozott új körülmények és bizonyítékok alapján a perújítás megengednető-c avagy sem. De lege ferenda elvként kimondandó lenne, hogy perújítás kérdésében az alapper bírósága és eljárt szaktanácsa is ítélkezhessék! De orvoslást kellene keresni a perujítási epidémia meggátlására is, mert ha a perujítási epidéma létezését megállapítjuk, úgy kétségtelen, hogy azzal szemben prevenciót alkalmazni orvosi kötelesség. Ez a prevenció, nézetünk szerint, nem jelentheti a perujítási lehetőség kizárását, csak megnehezítését. Ott, ahol a perújítás szükségszerűsége abban mutatkozik, hogy egy határnap elmulasztása, vagy a jogorvoslati tehetőségek ki nem merítése miatt a meghozott ítéleti döntést reparálni kell, — természetesen a perújítás lehetőségét más szempontok szerint kell elbírálni. Oly ügyekben azonban, amelyekben a perrendtartás szerint megengedett összes jogorvoslatok igénybe vétettek már, a perújítást azon feltételhez kellene fűzni, hogy a Pp. 180. §. 7.