Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - Verbőczy [István] és Tripartituma

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSUNK ÚJ VEZETŐI 393 dacára, hogy éppen a politikailag legsúlyosabban támadott vádlottak felmentettek. Dr. Mendelényi László egyénisége élesen domborodott ki a kir. Kúria I. büntetőianácsának igazságszolgáltatásában. Az ítéletek, melyeket előadóként szignált, klasszikus stílusukkal és átfogó jogászi tudásukkal nemcsak értékes, de érdekes megnyilatkozásai voltak egy ritka jogászi egyénisiégnek. Magasrendű ítélőbírói tevékenysége mellett dr. Mendelényi László jogludoimányunk egyik legkiválóbb mívelője. Ismertetője és propagálója nálunk az angol jognak, szinte az angol jog és angol igazságszolgáltatási insti'iuciók nagykövetének nevezhetjük. Tudományos munkásságának leszűrődése az a hatkötetes mű, melyet dr. Auer György, kir főügyészhelyetessel együtt int meg. A magyar büntető perrendtartásnak legkitűnőbb, egyaránt tudományos és gyakorlati feldolgozása ez a standardworkl — olyan mű, amelynek párját a magyar jogi irodalomban alig találhatni. Lapunk büszke erre a munkatársára, akinek nagynívójni, színes egyéniségét bizonyára mielőbb érvényesülni fogjuk látni azon bíróságnál, ímelynek most élére állíttatott. Igazságszolgáltatásunk új vezető egyéniségeinek székfoglaló beszédeit részben szószeri.nt közöljük az alábbiakban: Dr. Osvald Istvánnak, a kir. Kuria elnökének székfoglaló beszéde: Közvetlen elődöm: Juhász Andor Önagyméltósága, aki az ősi hagyományaink féltő gondozója, jellemezte a kir. Kúriát akkép, hqgy „a m. kin Kuria a rég letűnt századokba visszanyúló ősi eredeténél, nemes tradícióinál, a magyar igazságszolgáltatás körében elfoglalt kimagasló helyzeténél és számban és rátermettségében egyaránt tekintélyes ítélőbírói karánál fogva olyan értelmi és erkölcsi hatalmasság, amely az egész világon ritkítja párját s aiimelynek tekintélyt parancsoló arányai azért nem bontakoznak ki még élesebben jogkereső közönségünk szemében, mert mint a hegyóriás közelében lévőnek, nincs mqg a megítéléshez megkívánt távlata '' Ezt a nagy kincset vettem át Juhász ő Excellenciájától, akitől a mull hó végén búcsúztunk a m. kir. Kuria teljes ülésében. Búcsúztunk, de nem váltunk meg attól a szellemtől, amelyet örökül itt, ebben a neimes jogi intézményben reánk hagyott és reánk bízott. Juhász Andor ö Excellenceiája az 1934. évi január hó 8-án tartott lévnyitó ülésében még egyszer végigtekintett a vezetői pályafutásának kezdete, 1911. óta, elmondott nagyhatású beszédein, reá mutatván azok vezérfonalára, azt a témát választotta beszéde tárgyául, amely minden eddigi megnyilatkozásán vörös fonálként húzódik végig: t. i. a bírói függetlenséget. Mindaz, amit Juhász Andor ennek kapcsán kifejtett, kellene, hogy a bíró mindennapi olvas/mánya, breviáriuma legyen, hogy újból és újból érezze mindennapi munkájában, hogy az Igazság oltáránál csak méltó áldozó papként szabad megjelennie Ha arra kell felelnem, hogy mi az én munkaprogrammom, megint csak az ő szavaival annyit (mondhatok, hogy a becsületemre bízottl ezt i» nagy etikai értéket egy jo'bb, egy szebb, egy boldogabb magyar jövő számára továbbra is teljes épségben és ragyogó tisztaságában kívánom megőrizni.