Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A külföldi valuták átértékelési lehetősége

20 DR. SCHWARTZ TIBOR pénznemben keletkezett követelést az esetleges átértékelés szempontjából olyan elbánásban részesítik, mintha az magyar valutában keletkezett volna. A külföldi valuták esetleges átértékelési problémájának új lökést adott az utóbbi években a dollár és font esése, illetve az aranyalapról való letérése. Természetesen ezek a valuta árfolyamesések teljes egészükben nem azonosíthatók azzal a katasztrofális elértéktelenedéssel, melyet a háború utáni időkben a német és lengyel márka, valamint a magyar és osztrák korona szenvedtek. — Mégis azonban a dollár és font árfolyamesése jelentékeny anyagi eltolódást idézett elő az adósi, illetve hitelezői pozíciókban. Az ezirányú átértékelésnél figyelembe veendő még egy nagyon lényeges körülmény, és pedig az, hogy abban a' vonatkozásban, ha pld. annakidején a felek belföldön a fontot vagy dollárt kötötték ki, mint amelyben a teljesítés eszközlendő, sok és talán a legtöbb esetben ezzel azt a célt kívánták szolgálni, hogy az értékállandóság biztosíttassék. Élénk irodalmi megvilágításban részesült úgy külföldön, mint nálunk is a német Reichsgerichtnek 1933. június 21-én hozott 54/33. számú ítélete, mely arany klauzula nélkül és a fontban kikötött tartozást lényegileg átértékelhetőnek mondotta ki. Kiemelendőnek tartom a magam részéről is ezen ítélettel kapcsolatban azokat a momentumokat, melyeket már c/r. Vági József is helyesen kidomborított egyik cikkében.14 Elvi szempontból az ítélet bizonyos tekintetben különbséget tesz a teljesen elértéktelenedett és a csak leromlott valuta átértékelése között. Az utóbbi esetben a szóban forgó ítélet nem átértékelésről, hanem kiegyenlítésről (Ausgleichanspruch) szól. Lényegileg ez azonban különbséget nem tesz, mert a súlypont nem azon van, hogy milyen jogi formát adunk annak a lehetőségnek, hogy a hitelező megvédessék, az egyes külföldi valuták nagyobb jellegű árfolyamesése folytán keletkezett veszteségtől, hanem, hogy ez a kiegyenlítés tényleg megtörténjék. Egyébként a szorosabb értelemben vett valorizációnál, midőn a teljesen elértéktelenedett pénzben kikötött kötelezettségek átértékelését eszközöltük, az átértékelésnek különféle kulcsai fogalmilag teljesen egyenlőnek minősíthetők az ú. n. kiegyenlítési igénnyel. Talán abból a szempontból mellőzik az átértékelés kitételét, mert mint tudjuk, hosszú időn keresztül a a valorizáció kérdése nyomasztólag hatott a gazdasági életre és a 14 Reichsgericht ítélete a fonvalorizáció kérdésében: Polgári Jog., 1934.