Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 1-2. szám - Adalékok a kártérítés tanához
6 DR. SCHUSTER RUDOLF tára; szabályozza a vétkesség nélkül előállott kár kérdését is. (1737. §.) Végül, mielőtt a kárelhárítás (ez alatt mindig a kárenyhítést is értem) jogi indokolására áttérek, röviden rámutatok a pandekta-jogra, amelyből az id. külföldi törvények és Mtj. említett rendelkezései többé-kevésbé erednek. Tudjuk, hogy a pandektajog a tágabb értelemben vett culpa alatt a dolust is értette. (Arendts 85. §.) A szűkebb értelemben culpa alatt értette a kellő figyelem hiányát, a gondatlanságot. Minden károsítás, akár csak elnézésből származik, ugyanúgy hat jogilag, mintha szándékosan történt volna. Aki mással szemben kötelmi viszonyban áll, tartozik bizonyos gondosságot (diligentiát) kifejteni. Ennek elmulasztása, tehát a gondatlanság, abból is állhat, hogy az illető tétlen maradt. A gondosságnak a mértékét az a gondosság adja meg, amely rendes páter familiástól elvárható. (Arendts 86. §.) (Ezzel megegyező a Mtj. 1134. §.) Ha mind a két felet vétkesség terheli, akkor a kárigények kölcsönösen megszűnnek; (compensatio culpa) de nincs kizárva, hogy az egyik félnek kárigénye korlátoztatik vagy teljesen ki van zárva a konkrét körülményekhez képest. Arendts 250. §. hat. bekezd.) íme, tehát a kárelhárítási kötelesség lényegben már a pandektajogban találja alapját és szabályozását. Ami most már a kárelhárítási kötelesség jogi indokolását a modern jogban illeti, rámutatok a következőkre: A „Magy. Polg. Törvénykönyv" I. tervezetének 1141. §-a hasonló rendelkezést tartalmaz, mint a Mtj. 1112. §-a. Az id. 1141. §i-ának indokolása (III. köt. 360. old. stb.) igen világos magyarázatot ad a kár elhárítási kötelesség tekintetében. Ez ugyanis azt mondja, hogy meg kell állapítani a határát annak, ahol a károsítónak felelőssége véget ér akkor, midőn a kár előidézésében a károsult akár pozitív, akár negatív magatartásával közreműködött. A határt az okozati összefüggés képezi. A károsítónak felelőssége az okozati öszszefüggésen túl nem terjeszkedhetik. Ha a kárt mindkét fél idézte elő, a két cselekmény vagy mulasztás okozatának különválasztása fog egyedül megfelelni az igazságnak. Csak beható és részletes bírói mérlegelés fogja igazságosan eldönthetni azt, vájjon tartozik-e a károsító kártérítéssel? A károsult felelős nem csak akkor, ha pozitív cselekmény, hanem akkor is, ha a rendes embertől elvárható gondosság elmulasztása terheli. A jóhiszeműség, amelynek minden jogviszonyban érvényesülnie kell, megköveteli, hogy a károsult ne maradjon tétlen, ha módjában van, a kárt elhárítani. így szól az említett Indokolás, amelyhez hozzáteszem csak azt, hogy az említett jóhiszeműség követelményét az I. Tervezet 1107. §. a Mtj. 1084. §-a írja elő. Végül'megjegyzem,