Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A székesfővárosi tanács megszüntetése

A SZÉKESFŐVÁROSI TANÁCS MEGSZÜNTETÉSE a folyamatos közigazgatásnak a szerve és a városi háztartás kormányzati természetű jogosítványait csak a lakosság befolyásával lehet gyakorolni. Azonfelül nem szabad feledni, hogy a polgármester hatásköre már ma is rendkívül terjedelmes; az egyéni felelősség értéke teljesen megsemmisül, ha a polgármesteri hatáskört még tovább bővítjük és ezzel az érdemleges foglalkozás lehetőségét a legcsekélyebbre csökkentjük. A törvényjavaslat szerint a törvényhatósági bizottság feloszlatása esetében a bizottság hatáskörében a megszüntetett tanács helyett ezentúl kormánybiztos járna el. Az autonómia tehát még a főváros vagyoni ügyeiben is teljesen megszűnne, ami teljesen indokolatlan olyankor, amikor pl. kizárólag munkaképtelenség vagy más olyan ok okozta a törvényhatósági bizottság feloszlatását, amely okok a szűkebbkörű tanácsban már nem érvényesülnek, tehát a lakosság közreműködésének teljes megszüntetésére nincs szükség. Hogy a tanács hiányát a törvényjavaslat sem tudja teljesen pótolni, azt mutatja az a rendelkezés, amely szerint bizonyos közgyűlési ügyek intézésére albizottságot kíván létesíteni, minthogy a közgyűlés ez ügyek intézésére teljesen alkalmatlannak látszik. Azonkívül a kormány által a főváros háztartási és üzemi ügyeinek intézésére kibocsátandó szabályzat végrehajtása tekintetében a törvényjavaslat a főpolgármester mellé véleményező hatáskörrel külön ellenőrző bizottságot kénytelen szervezni, hogy a törvényhatósági bizottság részéről választott ezen bizottság útján a lakosság e fontos ügyek mikénti intézése tekintetében mégis nyilváníthassa felfogását. A lakosság képviselőtestülete mellett a helyi önkormányzatokban mindenütt találunk egy szűkebbkörű bizottságot is. A vidéki magyar törvényhatóságokban ez a kisgyűlés. De külföldön is a közigazgatási szervezetekben a közgyűlés mellett mindenütt van választmány vagy bizottság, amely a közgyűlés előkészítésének, esetleg helyettesítésének és a kisebb jelentőségű kormányzati ügyek intézésének a szerve. Ezt a szervet a főváros életében sem nélkülözhetjük. A kétségtelenül jelentkező bajokat tehát nem a tanács megszüntetésével, hanem átszervezésével kellene orvosolnunk. Véleményük szerint a baj ott volt, hogy 1930-ban a tisztviselő-tanács kiküszöbölésével túlmerész ugrással tértünk át a laikus-tanácsra. Megfontolandónak tartom, hogy nem lenne-e helyes a törvényhatósági tanács olyan átszervezése, amely a főváros főtisztviselőit és a törvényhatósági bizottság vezető tagjait egy testület keretében foglalja öszsze. Ilyen módon a régi hivatalnok-tanács és az új laikustanács összeolvadna, a tisztviselők jelenlegi háttérbe szoru1*