Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - A részvénytársasági igazgatóság tagjainak felelőssége és az általános magánjog szabályai

122 DR. SCHUSTER RUDOLF mely fogalom jogunkban ismeretlen; tulszigorú volt, amenynyiben a kártérít, jogalapot, illetve a causalis nexust már az igazgatósági minőség által megadottnak vették, stb. Mindezek a helyt nem álló és tulszigorúságot magaután vonó felfogások csakis abból eredtek, hogy ezt a kérdést az általános magánjog szabályai nélkül vélték elintézhetőnek. Ujabbi időben ez a szigorúbb felfogás már enyhült, — amint erre Dr. Reitzer Béla ügyvéd úr figyelemre méltó cikkében is rámutatott (Keresked. Jog, 1934. évi 2. sz.). Bevezette ezt az enyhébb felfogást a Kúriának 1933. október 24-én P. IV. 1022/933. sz. a. kelt ítélete (közölve Hitelj. Tára 1934. évi febr. sz.-ban). Ez az ítélet az igazgatósági tagok felelősségét azért nem állapította meg, mert az üzletvitelben nem vettek részt és felelősségük nem terjedhet ki oly egyes ügyletekre, „amelyek a szokásos üzleteknek tárgyai." Ez az ítélet a helyes konklúzióra csak is az általános magánjogi szabályok szellemében jutott, amelyek szerint a szerint különböztetni kell, hogy ki mit ténykedett, mit mulasztott; szóval ez az ítélet az individualizálásnak adott helyt.1 Ugyanez az alapgondolat jut kifejezésre — bár némileg más vonatkozásban — a Kúriának 1934. január 16-án P. IV. 105/933. sz. alatt kelt ítéletében „a vétkes igazgatósági tag a nem vétkes igazgatósági tagtól nem követelheti, hogy hozzájáruljon a hitelező kielégítéséhez." Itt is tehát világosan megtette a Kúria a megkülönböztetést az egyes igazgat, tagok közt azoknak mikénti szerepléséből indulva ki. Ezek az alapfelfogások különben csak következetes továbbfejlesztése annak az álláspontnak, amelyet a Kúria már a P. IV. 4974/918. sz. ítéletében elfoglalt, kimondván, hogy a hamis mérleg aláírása még nem az ellenőrzés körüli vétkesség azoknál az igazgatósági tagoknál, akik azt a hamis mérleget jóhiszemüleg és gondosság elmulasztása nélkül írták alá. Látni való tehát, hogy az a Kúriai gyakorlat, amely az egyes igazgatósági tagok közt különböztet a felelősség megállapításánál, az általános magánjog szabályainak figyelembe vétele mellett helyes irányban állandósult meg. Ide sorolhatók még, annak beigazolása végett, hogy a 1 Ezzel az ítélettel nem áll ellentlétben — amint ezt egyik szaklap állítja — a Kúriának 1934. febr. 1-én P. VII. 4131/932. sz. ítélete, melyet közöltem a Hitelj. T. 1934. áprilisi számában (49. old.), ahol nézetemet is röviden megindokoltam.