Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

IRODALOM 115 kozottabb óvatosságtól tartunk kívánatosnak addig is, míg az államkincstár helyzete megengedi, hogy ugyanúgy, mint az összes államokban, >a szegényvédelem terhe (nálunk se háruljon ingyenesen az ügyvédség vállára. Régii kívánságunk a bírósági végrehajtók államosítása, mely lehetővé tenné a végrehajtói díjak leszállítását s így az általunk előlegezendő összegek mérséklését. A peres díjszabás kiegészítését oly irányiban tartjuk szükségesnek, hogy annak tételeit felsőbíróságaink is következetesen alkalmazzák, mert különösen legfelsőbb híróságunk által ma alkalmazott díjtételek sem a peres érdek nagyságával, sem a kifejtett munlkatevékenységgel nem állanak arányban. A legfelsőbb bíróságunk által alkalmazni szokott díjtételek igen gyakran még az elsőfokon hozott mulasztási ítéletek után megállapított költségiet sem érik el. Az ügyvédség sorsánaik jolbtbrafordulása sok mozaikszerű reformtól függ. Sajnos, az a csodaszer, amely egycsapásra hozná meg a kívánt eredményt, nem található. * Valamit hozzáfűzünk a Budapesti Ügyvédi Kamara jelenlésének számadásálhoz és költségelőirányzatálhoz. Valamit, amit már néhányszor szóvátettünk. Nem lehet elég sokszor szóvátenni! — addig, ameddig a szóivátevésnek eredménye nem mutatkozik. Numeri loquuntur: az 1938. évi pénztári forgalmi kimutatás szerint a Budapesti Ügyvédi Kamara segélyezésre, rokkant ügyvédek, ügyvédözvegyek és ügyvédárvák segélyezésére összesen 33.237 pengő 10 fillért fordított, — no meg ügyvédjelöltek segélyezésére is 1000 pengő*. Ezzel szemben tiszteletdíjakra fordított 28.000 pengőt. Ezt a 28.000 pengőt egy főtitkár, két titkár, három ügyész, két pénztáros és egy ellenőr kaipta. A két számadat szemibeállítfva egymással azt mondja, hogy az összes ügyvédrokkantak, ügyvédözvegyek és ügyvédárvák segélyezésére csak körülbelül annyi összeget fordított a Budapesti Ügyvédi Kamara, amennyit a karból kiválasztott — kétségtelenül a legbuzgóbiban, legodaadóbban működő — kartársak tisztükben való működésükért kaptak. Az az érzésünk, hogy ezek a számok nem bírják el a szív kritikáját. Amikor a Kamara évi jelentése olyan szörnyűségeket tartalmaz az ügyvédi kar helyzetéről — lásd a fentebbi szemeivényeket! — és amikor az egész sajtó és az egész társadalom visszhangzik az ügyvédi kar rettenetes helyzete miatt való panaszoktól, — és amikor viaskodnak személyek és pártok, hogy 100 pengővel tölbb vagy kevesebb legyen a nyugdíjintézeti járandóság — és amikor kartársak százait akarják eltávolítani a Kamarából, mert járulékokat nem tudnak befizetni: akkor még oly buzgón, még oly odaadóan működő kartársaknak, úgy érezzük, a tiszteletdíjról — nem lemondaniok kell, hanem indírványozniok oly intézkedést, hogy a kamarai tisztek ezentúl tiszteletdíj nélkül működjenek. >A kamarai tisztek tevékenysége időt, szellemi munkát vesz igénybe. Az ilyen munka méltánylandó anyagilag is. 8*