Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

AZ ÁLLAM VAGYONI FELELŐSSÉGE 105 Kérdés azonban az, hogy ha mégis van előzetes bűnvádi vagy fegyelmi határozat, mi annak a hatálya a kártítési perre? A Kúria 49. számú polgári jogegységi döntvénye, melyet az 1932. éviben hozott, általánosságban szól arról >a kérdésről, hogy a büntetőjogi bíróság határozatát a polgári bíróság az előtte érvényesített magánjogi igény szempontjából mennyiben köteles elfogadni és azt a feleletet adja, hogy sem a felmentő, sem az elítélést tartalmazó döntéshez nincs kötve a polgári bíró, kivéve, ha a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja vagy feltétele a büntető bíróságnak elítélését tartalmazó ítélete. Bár ez a döntvény csak a büntetőbírósági határozatra vonatkozik, nyilvánvalónak tartjuk, hogy még kevésbbé kötheti — e döntvény meghozatala óta — a bíróságot valamely fegyelmi határozat. A döntvény indokolásának második része ugyanis a döntést az általános elvből vezeti le, hogy a szóbeliség és közvetlenség elvéből folyó általános perjogi szabály értelmében minden bíróság önállóan bírálja el azokat a kérdéseket, amelyek a hatáskörébe utalt igény eldöntéséhez tartoznak. A régibb gyakorlat miként a büntető perbeli elítélő ítélethez, úgy a fegyelmi eljárásban hozott elítélő határozathoz is kötöttnek tartotta a polgári bírót. Van a m. kir. Kúriának egy ötven esztendő előti teljes-ülési döntvénye (az 5. számú 1883-ból), amely azon az állásponton van, hogy a fegyelmi úton hozott elítélő határozat a 'kincstári hivatalnok és az állam közt folyó perben is köti a bíróságot s csak a kár létezését és mennyiségét vizsgálhatja. Ezt a jogelvet az azóta keletkezett ítéletek hosszai sora követi, így a törvényihatósági közkórházi ellenőr ügyében a Kúria 1365/1916. sz. ítélete. Nem zárkózott el azonban a bíróság annak vizsgálata elől, hogy a fegyelmi vétséget megállapító határozat az eljárási! szabályok betartásával hozatott-e (K. 1985/1925.).21 Ma már. azt hisszük, a bíróságok a fegyelmi határozattól minden vonatkozásiban függetleníteni fogják magukat, hivatkozással arra, hogy az (5. sz. teljes-ülési döntvény óta — amely különlben is csak egy speciális esetre vonatkozott — a döntés alapjául szolgáló perjogi szabályok megváltoztak. Megemlítjük egyébiránt, hogy a rendőrség fegyverhasználatáról szóló 185.000/ 1932. B. M. sz. rendelet 2ll. §-a, miután elrendelte, hogy minden fegyverhasználat után meg kell a rendőrhatóságnak vizsgálnia jogosult volt-e az, a következőképpen folytatja: ,. Annak megítélése, hogy a fegyverhasználat.... a magánjogi felelősség szempontjából jogos volt-e, természetesen a bíróság feladata." Hogy a m. ikir. Kúriának még a 49. sz. polgári döntvény utáni időből is akad olyan határozata (P. III. 466/1930.), mely a csendőrség fegyverhasználata tekintetében a bíróságot a katonai hatóság döntése előtt kötöttnek tartják, arról 1. Bálás P. Elemér: Jogállam 1933. évi 337. 1. 10) Vitás volt a magánjogi törvényjavaslat előkészítése során az, hogy a kártérítési felelősség előfeltétele legyen-e az, hogy a károsult a kárt jogorvoslattal el nem háríthatta. Erről a /kérdésről azonban alább VII. alatt fogunk beszélni. 21 A képviselőházi elnök vagyonjogi felelősségét megállapító ház határozatáról lásd Fuchs Antal cikkét a Jogtudományi Közlöny 1909. évi kötetének 234. lapján.