Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Vércsoportmeghatározás a bírósági szolgálatban

VÉRCSOPORTMEGHATÁROZÁS 91 lemények már szabatosan reámutattak arra, hogy a vércsoport meghatározásnak mi a gyakorlati értéke. Egyrészt a valószínűsítés, — az alperes vércsoportja olyan, hogy a szóbanforgo gyermek tőle származhat, másrészt a kizárás, — az alperes vércsoportja olyan, hogy a gyermek tőle nem származhat. A bíróság szemszögéből a megállapítások mindegyike igen értékes. Az itt szóbajöhető perekben a bizonyítékok rendszerint csak közvetett és részbizonyítékok. Teljes és tökéletes bizonyíték alig-alig akad és a bizonyítási eljárás anyagában mozaikszerűen rakódnak össze az egyes támpontok. Olyan eredmény tehát, amelyik határozottan utalhat a felperes előadásának valószínűsítésére, vagy a másik részen az apaság kizárása, félre nem tehető. Az már a bíróság dolga, hogy bizonyítékként mit fogad el. Aminthogy a bíróság feladata az is, hogy az apaság tudományos kizárása mellett esetleg tartásban mégis marasztalhat. Az Igazságügyi Orvosi Tanács túllépi hatáskörét, amikor annak a kérdésnek a vizsgálatába bocsátkozik, hogy a vércsoport meghatározás mint egyedüli bizonyíték, milyen szerepet kaphat az ítélkezésnél. Az Igazságügyi Orvosi Tanács feladata helyesen csak az lehet, tájékoztassa a bírót arról, mi a vércsoport meghatározás, milyen hibák várhatók ennél az eljárásnál, milyen eljárások alkalmasak a hibák kiküszöbölésére és mennyire megbízhatók a vércsoport meghatározás eredményei. Ez az a kör, amelyikben az Igazságügyi Orvosi Tanács szakvéleményt adhat. A bíróság e magas helyről jövő véleményt is csak bizonyítékként mérlegelheti és felül is bírálhatja. Tájékoztatni kell a bírót, de a jogi döntés tekintetében a szakértő tanácsot ne adjon. Állandó hiba a szakértő részéről, hogy a jogi rész elbírálásából is ki kívánja venni részét. A fölösleges és helytelen közlés eredménye jelentkezett. Amióta ez a közlemény napvilágot látott, egészen szórványos eseteket kivéve, a vércsoport meghatározásokat a bíróságok nem vették igénybe. Nem állhatott elő tehát az a helyzet, amit a vélemény megkívánt, hogy t. i. az élet alakítsa ki ezt a kérdést. Az említett közlemény megjelenése után is már közel 4 esztendő telt el és az élet a kérdés kialakításában szerepet nem kapott. Ezért tartottam szükségesnek a kérdést újból felszínre hozni és nyomatékkal reámutatni arra, hogy még az Igazságügyi Orvosi Tanács sem mondotta ki véleményében merev állásfoglalással a vércsoport meghatározások teljes értéktelenségét, hanem helytelen indokolással csak az ellen