Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A gyermek neve

MEGJEGYZÉSEK. 73 MEGJEGYZÉSEK. Legalább 1000 oldalas az a rendelet, melyet a Földmívelésügyi Miniszter az állategészségről szóló 1928. XIX. törvénycikk végrehajtása tárgyában kibocsátott. A Budapesti Közlöny 3 hasábos nagy alakjában 180 oldalra terjed ez a rendelet. Kulturoszágok magánjogi kódexe, mely az összes magánjogi jogviszonyokat szabályozza, nincs ilyen nagy terjedelmű. Klasszikus példája ez a rendelet a jogszabályalkotás túláradásának és annak, hogy miként lehet olyan jogszabályalkotást megteremteni, melyet senki sem ismerhet, senki sem tudhat, senki sem tanulhat meg. El merjük mondani, hogy még az állategészség ügykörében sem fog akadni senki, — no, egy pár ember mégis — aki ezt a rendeetet tényleg ismerni és tudni fogja. Ellenben amikor idevágó ügy fog előkerülni valamely hivatalban, óraszámra böngészni fogják az ezer oldalt, vajon melyik paragrafust lehet ráhúzni arra, aki belekerült az ezer oldal bogos hálójába. Van aztán a rendeletnek egy „Büntető rendelkezések" című fejezete: a hivatalos lap nagy 3 hasábos oldalán 8 oldalra terjed ez a fejezet és 570. §-ban 1, az 571. §-ban 9, az 573. §-ban 35, az 574. §-ban 233, nem tévedés kettőszázharminchárom, az 575. §-ban 12, összesen tehát 290 büntetendő cselekmény van statuálva, tehát valóságos külön büntető kódex. És az egész rendelet ezzel a büntető kódexszel együtt javarészben egyszerű emberek dolgáról, állatenyésztőknek, falusi embereknek szól. (Uramfia, mi lett abból az egyszerű elvből, hogy mindenkinek kell tudnia a törvényt!) Amikor csak átolvasni ezt a rendeletet hetek munkája, áttanulmányozása hónapoké, megtanulása éveké, vagy soháé! Bizonyára csak hosszú évek során fognak rájönni hatóságok, bíróságok, ügyvédek és csak évtizedek alatt vagy soha a közönség, hogy mi minden rejlik ebben a rendeletben : magánjogi, perrendi, büntető, bűnvádi, közigazgatási, stb., stb., stb. millió minden, amit majd utólag, mikor egy-egy eset adódik, dupla pápaszemmel fognak kikotorni a rendelet valamelyik sorából. Csak épp, hogy bepillantottunk a rendeletbe: pl. az 567. §-ban az mondatik : „Az állatorvos az elkövetett műhibákért anyagilag is felelős." Vajon miért kellett ezt a közkeletű magánjogi elvet rendeletileg is kimondani ? Hiszen van magánjogunk, ha nincs is kodifikálva. Vajon mire fog a jogmagyarázóknál vezetni az, hogy itt ez így ki van emelve ? Talán arra, hogy ahol nincs így kikötve, ott ez az elv nem volna érvényes? Ugyanebben az 567. §-ban találtuk azt, hogy: az állatorvos több beteg állathoz egyidöben történt meghívás esetén előbb a súlyosabb betegnek bemondott állathoz tartozik menni. Mi minden rejlik az ilyen rendelkezésben. Meddig vitte a buzgó rendeletszerkesztő a kazuisztikát, hogy az ilyenképen beleavatkozik az életbe? Ha az állatorvoshoz többen jönnek, az ökrük beteg. Nos, aszerint válogassa ki az állatorvos, hogy hova menjen elébb, hogy milyen a bemondás az állat betegségéről ? (A „bemondás" szó maga is jellemző ! Ha nem volna a dolog olyan komoly, humorosnak kellene mondani ezt a pesti argotból eredő új műszót.) Ha erről a bemondási elvről értesülnek a gazdák, ki lesz olyan bolond, hogy ne mindjárt azt mondja, hogy : az ő ökre kolerás. Ezzel aztán bemondta a legsúlyosabb betegséget. De mi lesz, ha a gazda csak úgy bemondta ezt.