Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Schwartz Tibor. kir. tvszéki bíró: A kereskedelmi vétel szabályai, különös tekintettel a bírói gykorlatra. (Gergely B. Könyvkereskedés) Budapest, 1932.

46 SZEMLE. inkább elméleti jelentőségű. Ezen fontosabb módosítások közé tartozik a váltókifogások korlátozásáról szóló 17. c, mely a hágai megfelelő 16. c. szigorát enyhíti, — továbbá az idegen pénznemről szóló váltókról intézkedő 41. c, mely eltérőleg a hágai megfelelő 40. c.-töl, késedelmes fizetés esetén a hitelezőnek jogot ad arra, hogy választása szerint akár a lejárat, akár pedig a tényleges fizetés napjának árfolyama szerint követelhesse a folyamatos pénzre való átszámítást; — ugyancsak felemlíti előadó, hogy mig a hágai szabályzat a látra és a lát után szóló váltók bemutatási határidejét 6 hónapban állapította volt meg, a genfi egyezmény ezen határidőt egy esztendőre hosszabbította meg, hogy végül 10. cikkében a biankováltók kérdésének megoldására is tett nem ép szerencsés kísérletet, mely cikket azonban az egyes államok átvenni nem kötelesek. Dr. Nizsalovszky Endre debreceni egyetemi tanár a Magyar Jogászegylet nemzetközi jogi szakosztályában január hó 14-én előadást tartott a genfi egységes váltótörvényről és az új magyar váltótörvény tervezetéről. Az előadó rámutatott arra, hogy a mai nemzetközi gazdasági viszonyok mily távol állanak attól az állásponttól, amelynek a szolgálatára az egységes váltójog gondolata megszületett. De a váltójog egységesítése még így sem céltalan, mert jelentősen megkönnyítheti a gazdasági forgalom felszabadulásának folyamatát. Utalt arra, hogy a magyar jogászságnak az új váltótörvény előkészítésében annak ellenére komoly feladata van, hogy a munka jelentős része már 1914-ben befejezéshez jutott. Vannak ugyanis kérdések, amelyekben csak most lehet állást foglalni. Ilyenek különösen a hágai szöveggel szemben a genfi egységes törvényben mutatkozó eltérések, valamint azok a fenntartások, amelyek a hágai szövegben még nem voltak meg. Az eltérések köréből a bianco váltók és az utólagos telepítés, a forgatmány kifogást elszegő hatálya, a megtörtént elfogadás visszavonása és az effektivitás kikötése nélkül külföldi pénzértékről szóló váltó kérdését világította meg, míg a fenntartások köréből főként a váltódíj kérdését tárgyalta. Foglalkozott végül az egységes váltótörvényben nem szabályozott kérdésekkel. Ebben a körben különösen a férjhez ment nő válióképességének korlátozását kívánta elejteni és az analfabétizmus örvendetes csökkenésére figyelemmel az írástudatlanok váltókötelezettségvállalásának az 1914. évi javaslatban foglaltaknál enyhébb szabályozást tartotta helyénvalónak. Az előadás után az elnöki székből dr. Sichermann Bernát szólalt fel és álláspontjának bővebb kifejezését későbbre tartva fenn, leszögezte, hogy a váltó utólagos kitöltésére vonatkozó genfi 10. cikket tarthatatlannak tartja és azzal szemben az 1914. évi javaslat 2. §-a utolsó bekezdésének változatlan átvételét tartaná az egyedül helyes megoldásnak. * A Magyar Jogászegylet közjogi szakosztályának 1932. dec. hó 10-én tartott ülésében, amelyben Osvald István dr., a Magyar Jogászegylet elnöke elnökölt, Újlaki Géza dr. ügyvéd előadást tartott „Magyar alkotmányjogi reformkérdések" címen. A világszerte divó gazdasági nyomor nem átmeneti válság, hanem állandó, szerkezeti jellegű. Oka nem a világháború, amely azt csak gyorsította és fokozta, hanem elsősorban az, hogy az ipari és mezőgazdasági gépek tökéletesített technikája és elterjedése folytán a termelés bőséges lett, viszont a fogyasztás ahelyett, hogy növe kedett volna, visszamaradt még a békebeli mértéken is alul. Minthogy a bőséges termelésnek fogyasztókra van szüksége, az embereket fogyasztóképesekké kell tenni. Ez pedig úgy érhető el, ha egyfelől a javak és jövedelmek, másfelől a közterhek egyenletesebben osztatnak el, — a magántulajdon biztosítása mellett — oly állami intézkedések által, amelyek azt elősegítik. Az állam nemcsak jogállam, hanem gazdasági állam is. A gazdasági államnak gondoskodnia kell arról, hogy minden gazdasági i gnak és dolgozó osztálynak jogos érdekei kielégülést találjanak. Ezen okból törvény rendelje el, hogy minden gazdasági ág, beleértve az ipari és me-