Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Balás P. Elemér min. tanácsos: Az uzsoráról szóló 1932: VI. t. c. magyarázata. Magyar törvények Franklin Társulat zsebkiadása. 1932 Budapest - 136 old.

IRODALOM. 35 külföldi jogszabályokat, törvényelőkészítő anyagokat, bírói határozatokat, kommentárokat és szigorúan elméleti jellegű műveket rendkívül széles körben vett a Szerző vizsgálat alá, kitűnő kritikai érzékkel és rendkívül éles judiciummal választotta ki ebből a terjedelmes anyagból mindazt, ami az új törvény positív rendelkezései mellett actualitással bírhat vagy problémát alkothat. A sok idegen anyag felhasználása mellett a Szerző mégis egyéniségének legjavát adja. Az írása még ott sem egyszerűen idegen anyag visszaadása, ahol szószerint idéz. Az ugyanis már a saját megoldása után következő lépés, amikor az általa helyesnek felismert állásponttal kongruens idegen megoldást közli. Gyakori a polémikus anyag is, s a Szerző vitatkozó megjegyzései mindig rövidek és meggyőzőek. A tételes, joggyakorlati és dogmatikai anyagnak a gyakorlati célú törvénymagyarázat szolgálatában állítsa úgy, hogy az eredmény a törvény egész rendszeréből megalkotott harmonikus, egységes és világos kép: a mű legfőbb erőssége. A gyakorlati használhatóság szempontjából nem hagyhatom mégis említés nélkül a mű egy hiányosság, amely azonban talán nem is a Szerzőnek róható fel, hanem annak a sorozatnak állandó hibája, amelyben a mű megjelent. A törvénykommentárnak úgy kell berendezve lennie, hogy az azt használó könynyen meg tudja találni a neki szükséges törvényszöveget és ha valamely részletkérdésnek akar utána nézni, a magyarázatoknak a részletkérdésre vonatkozó részét is. Ennek előmozdítására igen elterjedt és célravezető eszköz az egyes lapoknak külön-külön címfeliratokkal ellátása, amely a törvénynek azt a §-számát, amelyre az illető oldal vonatkozik, az illető oldal tartalmának lehető rövid megjelölése kapcsán tartalmazza. Az ilyen feliratok hiánya a Szerző művénél különösen azért feltűnő, mert a legfontosabb §-ok magyarázata aránylag nagy terjedelmű és pl. az 5. §. szövegét csak hosszas, találomra ide-oda lapozgatás után lehet megtalálni. Sokat segített volna, ha legalább a tartalomjegyzék tartalmazná a törvényszövegben is meglévő alcímeket. Az említett technikai hiányosságot jelentős részben ellensúlyozza a különös gonddal készült igen részletes betűrendes tárgymutató, amelyet az idézet auctorok névmutatója egészít ki. A Szerző mellőzi a törvény benyújtott javaslatához tartozó indokolás, valamint a javaslatra vonatkozó képviselőházi bizottsági jelentés közlését, aminek az a magyarázata, hogy a benyújtott javaslat már a bizottsági tárgyalások során lényeges átalakuláson ment át és a képviselőház plénumában a bizottsági szöveg is sokat változott. Ezért a Szerző a szokottnál — nyilván épen a sok változás folytán — részletesebb felsőházi bizottsági jelentést közli egész terjedelmében, amely már a végleges szöveggel összhangban van, s a részletes magyarázatok során sokat közöl az 1930. évi javaslat indoklásából. A magyarázatok legjelentősebb része a törvény két alapvető §-a körül van csoportosítva. A 1. §. magyarázata 37 oldalt, az 5. §-a 26 oldalt foglal el. A többi §-ok magyarázata természetesen rövidebb és vannak olyan — magyarázatra alig szoruló — §-ok is, amelyek magyarázata egy oldalt sem tölt meg. Az 1. §. magyarázata elsősorban az uzsorás szerződés „alapvázát" tárgyalja, külön-külön világítva meg a kölcsönnyújtást és más előlegezést, a halasztást, a megszüntetést vagy módosítást. Ebben a körben nem tudtam megállapítani a jelentőségét annak, amikor a Szerző a más címen fennálló tartozás kölcsönné konvertálásának esetét is a kölcsön körében tárgyalja (15. 1.). Ha ugyanis a más alapon létrejötttartozás uzsorás jellegű, a konvertálás céljából létrejött megállapodás ex Mt. 1010. §. 2. bek. illetőleg ex 1279. §. 1. bek. semmis. Ha viszont maga a konverziós megállapodás uzsorás jellegű, az eset nem a kölcsön körébe, hanem a kötelezettség módosítása körébe tartozik. Igen helyesen mutatott rá viszont a Szerző a szolgáltatás tárgyának valamint a szerződési típusnak az uzsorás minőség megállapítása szempontjából való közömbösségére (15 — 17. 1.). Meggyőző erejűek és rendkívül szellemesek a Szerzőnek azok a fejtegetései, amelyekkel kimutatja, hogy Grosschmidnek az a felfogása, amely szerint a hitelezésnek indítóokul kell szolgálni az uzsoráskodásra, az új törvény mellett tarthatatlan. A Szerző szerint az „előlegezés" kifejezés használata az ellenszolgáltatás későbbi ideje helyett az uzsorás szolgáltatásának jelen idejét állítja előtérbe (18. 1.). Ebből a tételből azután a Szerző egy igen aktuális és nagy gyakorlati jelentőségű következtetést von le, nevezetesen azt, hogy uzsorás szerződés lehet az is, ha valaki mélyen az értéken alul szerez meg követelést 3*