Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A magyar kiadatási jogirodalom legújabb fejlődése

A MAGYAR KIADATÁSI JOGIRODALOM 397 szer az egyéni szabadság megszorítását követeli a közület érdekeivel szemben. Magyarország a XIX. század második felében szintén számos kiadatási szerződést kötött, mint az osztrák-magyar monarchia egyik tagállama. Ezeknek a szerződéseknek a megkötésénél a m. kir. igazságügymíniszitérium is közreműködött, de különösen érezhetővé vált a magyar jogtudomány szellemi fölénye a jelen század elején akkor, amidőn ezeken a tárgyalásokon magyar részről a feledhetetlen emlékű Töry Gusztáv zsenije vette át az irányító szerepet. Az 1911. évben aláírt szerb és bulgár kiadatási szerződések, valamint az 1918. évi nem ratifikált török szerződés mintaszerű rendelkezései tudományos szempontból is nagy értéket kéviselnek. A m. kir. igazságügyminisztérium emellett, előbb DoleschalJ Alfréd és Berinkey Dénes, majd Asztalos Jenő és Rerczelly Jenő személyében a m. kir. külügyminisztérium pedig Császár Viktor személyében olyan kiváló szaktudósokat tudott a kiadatási ügyek intézése tetrén a nemzetközi viszonylatban mutatkozó reprezentatív feladat szolgálatába állítani, akik a magyar kultúra hírnevének megbecsülhetetlen szolgálatot Itettek. önbecsülés nélkül állíthatjuk, hogy elértük azt a színvonalat, amelyet az osztrák és a német szakértők képviselnek, pedig Ausztriában Lammasch. Németországban Martitz, Delius, Meltgenberg egész iskolát teremtettek a legkiválóbb kiadatási jogi szaktudósokból. A kiadatási jogi irodalom ugyanekkor nem tartott lépést a hivatalos ügyintézés színvonalával. A magyar nemzetközi büntetőjogász nemzedék nagy tanítómestere, Doleschall Alfréd „A honosság a büntetőjogban" című művében egyes kiadatási jogi kérdésekeit is érintett ugyan, azonban az ugyanott tett azt az igéretét, hogy a kiadatási jog anyagát is fel fogja dolgozni, a magyar jogtudomány örök veszteségére nem tudta beváltani. A nagy mesternek a Magyar Jogi Lexikon IV. kötetében Kiadatás címszó alatt (732. és köv. oldalakon) foglalt összefoglaló fejtegetései a lexikális feldolgozás természetének megfelelőleg nem lehettek kimerítőek. Nagy Mihály „Kiadatási Eljárás" (Kecskemét, 1895) és Benyovits Lajos „Bűntettesek kölcsönös kiadása" (Budapest, 1900. 163. oldal) című monográfiái magyar nyelven első ízben dolgozzák fel a kiadatási jog anyagát; ezek a munkák azonban időközben már túlnyomórészben elavultak. A kiadatási jog egyes speciális kérdései közül íróink figyelmét leginkább a politikai bűnösök menedékjogának a kérdése ragadta meg. Ez erre a tárgyra vonatkozó dolgozatok sorát Ealk Miksának „A menedékjog a nemzetközi jog alapelveiből származtatva" cím alatt tartott akadémiai székfoglalója nyitja meg. Tárnái János a Bűnügyi Szemle lapjain 1917-ben „A politikai büntett"-ről értekezik. Finkey Ferenc 1927-ben szintén ebből a tárgyból tart akadémaiai székfoglalót, ,,A politikai bűncselekmények és a büntető törvénykönyv" címmel. A fiatalabb jogásznemzedék tagjai közül dr. Rácz György „A politikai bűntettesek menedékjogának kritikája" (Budapest, 1932.i című dolgozatában szintén ezt a témát tárgyalja. A teljesség kedvéért meg kell említenem csekélységemnek ennek a lapnak a hasábjain „A politikai bűnösök menedékjoga a magvar kiadatási szerződésekben" című cikkét (Jogállam, 1924. 369. o.) is. Emellett azonban a kiadatási jognak számos problémája feldolgozatlan maradt, pedig a trianoni békeszerődés által teremtett helyzetben a bíróságoknak mindinkább sűrűbben kell kiadatási esetekkel foglalkozniok. Addig, amíg 1918-ban csak 27 kiadatási ügy foglalkoztatja a magyar polgári igazságszolgáltatási hatóságokat, 1926-ban ezeknek az ügyeknek a száma már 166-ra mg, amihez járul a katonai igazságszolgáltatási hatóságok által kért kiadatások száma, amely évenként szinte 20—30 között váltakozik. A kiada tási ügyek jelentőségét emeli az a körülmény, hogy hatóságainknak éppen a trianoni szerződés által teremtelt helyzetben fokozottan ,kell arra törekedniük, hogy a külföld felé a magyar kultúra magas színvonalát kifejezésre juttassák. Hogy ennek a feladatnak eleget tehessenek, nélkülözhetetlen szükség volt a kiadatási jog egész anyagát rendszeresen feldolgozó mo-