Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A magyar kiadatási jogirodalom legújabb fejlődése

A MAGYAR KIADATÁSI JOGIRODALOM 395 Én inkább másként segítenék az ügyvédi karon. Ennek egyik szerény eszköze volna az ingyenes szegényvédelem megszüntetése. Amíg az ügyvédi kar kedvező belyzetben volt, reá lehetett róni ezt a nagy munkaterhét. Vállalta is. Saját tapasztalatból tudom, hogy épp oly leJkiismeretesen vitték az ügyvédei ezeket az ügyeket, mint saját ügyeiket. Különösen tapasztaltam ezt, mint esküdtbírósági elnök. Ma, 20—28 év elmulta után is jóleső érzéssel emlékezem vissza arra, hogy az ily ügyekl>en is a kirendelt védők milyen lelkesedéssel látták el a védelmet. Ez szép volt és lélekemelő. De ma, amíg az ügyvéd ily nehéz helyzetben van, nem lehet követelni ezt az ingyenes nagy munkaterhét. Méltányos volna tehát, hogy a kir. kincstár a szegény védőt megfelelő díjazásban részesítse. Sajnos, az ország nehéz pénzügyi viszonyai között erre ma alig lehet számítani. Szerény nézetem szerint az ügyvédi karon ma csak egy segíthetne és ez az, ha sikerülne magának új munkaalkalmakat teremteni. Egy ilyen munkaalkalom volna az adójog. Tudjuk jól, a pénzügyi törvények és rendeletek rendkívül komplikáltak. Laikus azokban nem ismerheti ki magát. Másrészt az adók kimondhatatlanul súlyosak. A nagyközönséggel meg kell értetni, hogy erősen reá fizet, ha nem szakemberrel intézteti adóügyeit. Igaz, az ügyvédet honorárium illeti meg. Ámde ez a honorárium elenyésző csekélység ahhoz képest, amit az adózó nyer az által, ha szakszerű kezek intézik dóügyeit. Merem állítani, hogy ötször-hatszor annyit ráfizet, mint amennyit az ügyvédi honorárium összege kitesz. A fejlődés iránya az kell, hogy legyen és az is lesz. hogy minden vállalkozó, kereskedő, nagyobb iparos, birtokos, háztulajdonos ügyvéd által intézteti el adóügyeit. Meg vagyok róla győződve, hogy aki így tesz, jól jár vele, az ügyvédi karra nézve pepdig ez egy jelentékeny keresetforrást jelentene.^ A MAGYAR KIADATÁSI JOGIRODALOM LEGÚJABB FEJLŐDÉSE íSzászy István „Kiadatási Jog" című munkájának megjelenése alkalmából, | Irta: DR. SZOXDY VIKTOR külügyminiszteri osztálytanácsos. Az ál'amok között húzódó határok régebben mély szakadékot vontak az egy ÍS oi hágókban lakó népek között és a külfölddel való érintkezés az egyes egyél életében mint rendkívüli jelenség mutatkozott. A közlekedési eszközök tökéletesedése folytán, főként a vasutak elterjedése óta mindinkább intenzivebbé vált a különféle nemzetek tagjai közötti érintkezés. Ennek a változásnak a tükörképeként a XIX. század jogtudományában is egy nagyátalakulási folyamat megy végbe abban az irányban, hogy az írók mindinkább nagyobb érdeklődéssel vetik magukat a büntetőjog, a magánjog és a közigazgatási jog nemzetközi vonatkozásainak tanulmányozására. Szinte hihetetlen, hogy milyen gazdag irodalma fejlődik ki egyes részletkérdéseknek, de valamennyi probléma közül leginkább az a kérdés érdekli az írókat, hogy müven feltételek mellett kell kiszolgátatni az egyik állam területéről a másik állam területére menekült bűntetteseket. A XIX. században főként francia, német, angol és olasz nyelven egy egész könyvtárat kitevő irodalma