Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Juhász Andor-nak, a m. kir. Kuria elnökének évnyitó beszéde

30 DR. JUHÁSZ ANDOR. vennie saját ügyét és a kormánytól és törvényhozástól függetlenül is igyekeznie kell a helyesen értelmezett szolidaritás segítségével munkaterületeket hódítani és visszahódítani. Az ügyvédi kényszer további kiterjesztése csak abban az esetben járhat eredménnyel, ha annak szükségessége és célszerűsége a köztudatba is átplántálható. A jogkereső közönségnek ugyanis nem szabad terhesnek, nyomasztónak és hiábavalónak találnia az efféle rákényszerítést. hanem meg kell győződnie az ügyvédi közreműködés nélkülözhetelen voltáról. A legkiemelkedőbb élethivatás fennmaradása is csakis addig a határig tekinthető biztosítottnak, ameddig létjogosultsága is védelemre méltó volta a köztudatot áthatja. A munkaterületek elvesztésének azzal lehetne elejét venni s más elemeknek az ügyvédi munkakörbe való behatolását megakadályozni, ha a jogászi képzettségen felül — természetesen szakok szerint megosztva — a gazdasági ösmeretek is mindinkább elterjednének az ügyvédi karban, avégből, hogy az ügyvéd az ügyletek és jogcselekményeknek jogi vonatkozásain felül azoknak gazdasági kihatása tekintetében is hasznos tanácsadója lehessen megbízójának. Ami pedig a munkaalkalmak kérdését egyébként illeti, úgy vélem, hogy a büntető jogszolgáltatáson felül az általános és a pénzügyi közigazgatás az az ágazat, ahol az ügyvédi munka szempontjából nagy ügyterületek hevernek parlagon, amelyek kisebb jelentőségű részükben csak csekély költséget bírnának meg ugyan, de éppen a tömeges munka kiegyenlítő hatásánál fogva szerényebb igények mellett is tisztességes megélhetést biztosíthatnának az ügyvédek tekintélyes számának. Ha az ügyvédi etika az egyéni propagandát indokoltan tilalmazza is, bizonyos testületi (kollektív) felvilágosításra mégis szükség volna avégből, hogy az ügyvédi közreműködésnek az új munkaterületeken vaió jelentősége és föltételei felől a jogkereső közönség tájékozást nyerhessen. Gondos revíziót igényelnének továbbá az Ügyvédi Rendtartásnak az ügyvédi díjakra vonatkozó, részben elavult rendelkezései és összhangot kellene teremteni a ma használatban lévő — szélesebb körű áttekintés nélkül készült — helyi díjszabásoknak elvei és tarka-barka tételei között, hogy az a tartózkodás, amely éppen az ügyvédi munkáért járó ellenszolgáltatás bizonytalansága miatt a közönség körében tapasztalható, megszűnjék. Némi könnyítés volna várható attól is, ha az egységes bírói és ügyvédi vizsgánál kisebb minősítéshez kötött állami, törvényhatósági és községi állások betöltésénél előnyben részesülnének az ügyvédi oklevéllel rendelkező folyamodók. Az imént előadott egy-két eszmével inkább az ügy iránt való érdeklődésemnek kívántam kifejezést adni, mintsem egy végig gondolt kibontakozási tervezetet nyújtani. Teltem pedig ezt, mert lelki szükségét éreztem annak, hogy jelenlegi élethalál-harcuk közben szót emeljek a magyar ügyvédekért, akikből ezekben a válságos időkben sem veszett ki hivatásuk fenséges voltának a tudata s akiknek hivatalos és társadalmi szervei egyaránt azon igyekeznek, hogy rendjüket a belülről és kívülről fenyegető veszedelmekkel szemben megoltalmazzák. Végezetül még csak annyit, hogy ügyvédek öngyilkosságának véget nem érő sorozata és a normális időkhöz képest talán sűrűbben előforduló eltévelyedések, amelyektől különben a többi életpályák sem mentesek, éppen a veszedelem nagyságát és a mentési munkálat sürgősségét helyezik élénk megvilágításba, de semmiképen sem indokolhatnak ügyvédellenes áramlatokat, annál kevésbbé, mert ha akadnak is a megbízók között kárvallottak, viszont igen tekintélyes azoknak a polgártársainknak a száma, akik életüknek egy emlékezetes pillanatában, amidőn valamely jogtalanság, valamely katasztrófa veszedelme hárult el fejük felől, hálatelten szorították meg egy ügyvédbarátjuk kezét.