Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Büntetéstani problémák

370 DR. AUER GYÖRGY ban jártak. A tapasztalatoknak e hiánya vonja maga után sokszor a tettes egyéniségének nem éppen megfelelő büntetés kiszabását, amelynek hátrányait a végrehajtásban csak az emberiesség és a tapasztalatokon alapuló megfontolások küszöbölhetik ki. Bármiként is gondolkodjék a törvényhozó a büntetés céljai felől, a végrehajtónak tisztában kell lennie azzal, hogy „az a büntetés, amely csak sujt, csak fájdalmat okoz, amely csak megsemmisíti, anyagilag, fizikailag, vagy erkölcsileg tönkre teszi az elítéltet, nem üti meg a helyes büntetés mértékét, mert hiányzik belőle a legmélyebb tartalmi kellék: az erkölcsi elem" (15. old.). E felfogás helyessége vitathatatlan és a benne megnyilvánuló ez maradandó értékű annak dacára is, hogy egyes kiváló tudósok a büntetőjog egészének gyökeres átalakítását javalják, amely mellett „die Theorie wird sich zum grossen Teil, die Praxis noch mehr umstellen müssen" (Sauer, Deutsche Juristen Z. XXXVIII. 1462.) A szigorral párosult emberiesség a bün tettésvégrehajtásban nem válhatik letűnt eszmeáramlatok csökevényévé. „Különösen a háború utáni forradalmak és ellenforradalmak kilengései során az elvadult szenvedélyek sok helyt visszahozták a középkori durva kegyetlen kedéseket, mindezek az anachronisztikus visszaesések azonban a tudományban és a törvényhozásokban nem döntötték meg az emberiesség eszméjének uralmát. (38. ol.) Ezzel a megállapítással logikus összefüggésben áll a lényegében elrettentésre irányuló büntetésnek helytelenítése. A törvényhozó a büntetések megállapításánál és e büntetések lelkiismeretes végrehajtója joggal nem mond le arról a reményről, hogy a bűntettesek egy jelentékeny részét sikerül a büntetéssel a társadalomnak törvénytisztelő tagjai sorába visszaterelnie. Igaz ugyan, hogy e reménység az alapos valószínűségtől a halvány lehetőségig fakul a bűntettesek különböző kategóriái szerint. A két végpont egyrészről a fiatalkorú, másrészt a megrögzött bűntetteseknél van. Míg a fiatalkorban rendszerint könnyen alakítható jellemre a bírói intézkedésnek végrehajtása, az eréllyel párosult megértés csak ritkán nélkülözi a jövőbeni magatartást irányító hatást, addig az, akinek a társadalomról táplált fogalmai és érzületei az emberiség salakjával való érintkezése és állandó együttműködése során alakultak ki, gyakran teljes hiányában van az asszociális magatartástól eltérő törekvések megértésének. És ennek dacára is helyeselni kell azt a felfogást, amely nem ismeri a javíthatlanok kategóriáját és a washingtoni börtönügyi kongresszus határozatának megfelelően a megrögzött bűntettest sem azonosítja a javíthatatlannal. Téves ezért az a felfogás, amely a megrögzött bűntettessel szemben az államhatalom egyetlen teendőjét az ártalmat-