Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A részvénytársaság és igazgatósági tagja közötti jogviszony

26 DR. HOFF GYÖRGY. .Mégis szerencsésebbnek tartom a magyar tervezet szövegét a német törvény szövegénél és pedig elsősorban azért, mert a kirendelés visszavonása helyett a „megbízatás" visszavonását említi. A megbízatás ugyanis mint a megbízással rokon, de annál tágabb jelentésű kifejezés, kétséget kizáróan utal arra, hogy szerződéses jogviszony egyoldalú felbontásáról van szó. Talán még szerencsésebben juttatja kifejezésre a kirendelés és az igazgatósági tag szerződésének egységét a Kt. amikor a kirendelés visszavonása helyett, az igazgatósági tag elmozdításáról szól. A magyar jogban egyébként az a törvényrendelkezés, amely szerint az igazgatósági tagot bármikor el lehet mozdítani, még esetlegesen sem áll ellentétben a magánjog általános szabályaival. Magánjogunk szerint ugyanis a megbízási szerződésnek — a német BGB definíciójától eltérően, - nem tényállási eleme az ingyenesség és ennélfogva az igazgatósági tagsággal járó funkció^ ellátására irányuló u. n. alkalmazási szerződés mindenkor megbízásnak minősül. Ez pedig bármikor visszavonható. VIII. Foglalkoznom kell végül a Reichsgerichtnek abbeli gyakorlatával, amely szerint a részvényest, saját maga kirendelése érdekében szavazati jog illeti, annak ellenére, hogz a HGB 252. §-a értelmében a részvényes általában nem vehet részt olyan közgyűlési határozat hozatalánál, amely vele való ügyletkötésre irányul. Ebből u. i. látszólag az következik, hogy az igazgatási tag-választás nem irányul ügyletkötésre. Valóban a törvény szigorú értelmezése mellett az igazgatósági tagul dezignált részvényes nem vehetne részt a választásban, mert hiszen a választás vele kötendő ügylet létesítésére irányul. Mégsem lehet a német legfelsőbb biróság gyakorlatából azt a következtetést levonni, hogy a Reichsgericht a kirendelési elmélet felfogását követi és a választásban egyoldalú kollektiv-jogi ügyletet lát. A Reichsgerichtet említett gyakorlatában nem konstrukcionális szempontok vezették, hanem az a gazdasági megfontolás, hogy a részvényesi többségnek mindenképen módot kell adni a vállalat tényleges és közvetlen vezetésére. Ez pedig szükségessé teszi, hogy a nagyrészvényesek önmagukat az igazgatóságba beválaszthassák. A Reichsgericht nem azért adta meg a részvényesnek saját maga kirendelése érdekében a szavazati jogot, mert álláspontja szerint az ilyen közgyűlés határozat nem vele létesítendő ügyletkötésre irányul, hanem azért, mert célszerűségi szempontból el akart tekinteni a törvény szigorú alkalmazásától. A döntések főindok gyanánt valóban arra hivatkoznak, hogy a szóbanforgó esetben a 252. §. által szem előtt tartatott érdekkollízió nem áll fenn. A magyar judikatura ebben a kérdésben a német gyakorlattal azonos álláspontra helyezkedett. A magyar judikatura állaspontja azonban a kirendelési elméiét védelmében már csak azért sem hozható fel, mivel a KT nem állít fel a HGB 252. §-ához hasonló tilalmat. így a magyar bírói gyakorlatnak szabad keze van és csak akkor vonja meg a részvényestől a szavazat jogát, ha részvényes és a részvénytársaság között olyan fokú érdekellentétet lát, amely alapos aggályt támaszt a tekintetben, hogy a részvényes szavazati jogát legjobb belátása szerint a társaság érdekének megfelelően fogja gyakorolni. Ez az eset pedig az igazgatósági tagok választása esetén nem áll fenn. Kimerítően szabályozza ezt a problémát a Kft, törvény, amely ugyan általában megvonja a szavazati jogot attól a tagtól, „akivel a határozat szerint jogügyletet kell létesíteni", de kivételt állít fel a szóbanforgó esetre, kimondván, hogy „ügyvezető . . . választásakor nincs kizárva a szavazásból az a tag, akinek megválasztásáról szavaznak." IX. Mindezek alapján arra az eredményre jutok, hogy bár egyfelől a jogi személyek „német" elmélete, másfelől a német törvénykönyvek egyes rendekezéseinek szövegezése némileg, vagy legalább látszólag kedveznek annak az elméletnek, amely az igazgatósági tag kirendelését egyoldalú kollektivjogi ügyletnek tekinti s az alkalmazási szerződést attól élesen elválasztja : mégis általános érvényű jogtételek figyelembevétele és a vonatkozó törvényi rendelkezések igazi értelmének kivizsgálása a német jog szempontjából is arra a felismerésre vezetnek, hogy a tárgyalt jogviszony egy tartalmában is egységes szerződésen alapul.