Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - Házassági jogi tanulmányok. Az eljegyzés

HÁZASSÁGI JOGI TANULMÁNYOK lenszere, azt bizonyítja, hogy a fiatalkorúak bíróságai 1914ben 9559, 1915-ben 11.993, 1921-ben 7197, 1926-ban 6814 és 1930-ban már csak 4995 bűnöző fiatalkorú ügyével foglalkoztak. A kriminalitás ellen folytatott küzdelem tehát ebben az irányban kétségtelenül sikeresnek tekinthető. Látjuk mindezekből, hogy a Bn. alkotói mélyen átgondolt és hosszú időre kiható reformokkal gazdagították a magyar büntetőjogot. Egy negyedszázados prespektiva már lehetővé teszi a gyakorlati tapasztalatokon alapuló bírálatot. Aligha tévedünk abban a feltevésünkben, hogy a Bn. újításai sarkkövét fogja képezni büntető kódexünk gyökeres reformjának is. HÁZASSÁGI JOGI TANULMÁNYOK. AZ ELJEGYZÉS. Irta: DR. ALMÁSI ANTÁL c. egyetemi rk. tanár, a m. kir. Kúria bírája. /. Az eljegyzés két különnemű személy kölcsönös, családjogi jelentőségű ígérete arra, hogy egymással házasságra fognak lépni. Rendesen az eljegyzést családjogi szerződésnek szokás tekinteni. És tagadhatatlan, hogy az 1894: XXXI. tc. előmunkálatai ebből a felfogásból indultak ki. Azonban a megalkotott jogszabályokat azok tartalma, nem pedig ama konstrukció szerint kell értenünk és magyaráznunk, amelyből a törvény előmunkálatai kiindultak. Ha pedig a házassági törvénynek az eljegyzésre vonatkozó tételeit nézzük, époly kevéssé maradhatunk meg az eljegyzési szerződés felfogás*1 mellett, mint ezt a bírói gyakorlat sem tette volt. Hagyján, hogy a törvény azzal a kijelentéssel kezdi, hogy az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság megkötésére (1. §.) és hogy vajmi furcsa az oly szerződés felvétele, amelynek első és legfőbb kodifikált hatása az, hogy belőle nem származik jog a szerződés teljesítésének bírói kikényszerítésére. De vájjon a tételes magánjog szemszögletéből állítható-e, hogy az eljegyzés szerződés ugyan, de csak olyan, amely bíróilag ki nem kényszeríthető, naturális kötelmet szül? Vájjon a naturális kötelem sajátsága-e, hogy a megszegése esetére kikötött szolgáltatás kötelezése nem csupán bíróilag ki nem kényszeríthető, de parancsoló jogszabálynál fogva semmis (2. §.). Avagy e naturális kötelem amúgy is vitás fogalmának a támogatására szolgál-e, ha a ht. előmunkálatai számtalanszor ismétlik, hogy az eljegyzéssel nem lehet a jegyesnek a házasságkötésre irányuló akaratát megkötni. És pedig kifejezetten azért nem, mert a házasságnak a modern jog által kifejlesztett felfogása minden ily kötést kizár? Ahol a törvény kodifikáltan ily akadályokat kiemel, ott az eljegyzés szerződósének a hangsúlyozása nem egyéb, mint a történeti fejlődés által belénkvetett megszokás eredménye, amelyen a vonatkozó jogszabályok tartalmánál fogva túl kell mennünk.