Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A negyedszázados büntetőnovella

A NEGYEDSZÁZADOS BÜNTETŐNOVELLA. Irta: DR. AUER GYÖRGY kir. főügyészhelyettes, egyet. m. tanár. A huszonöt év előtt alkotott Büntetőnovella (Bn. 1908. évi XXXVI. t.-c.) az akkor már három évtizedes törvénykönyvünknek első jelentékenyebb módosítása és kiegészítése volt. Míg a legutolsó negyedszázad törvényhozása huszonhárom jelentékenyebb törvénnyel változtatta meg a büntető codex rendelkezéseit, addig a Bn.-ban három évtized tapasztalataiból fakadt, az elméleti megfontolások szűrőjén megtisztult reform-kívánságok jutottak érvényesüléshez. Egymagában már ez a tény is, de még inkább a törvénnyel alkotott újítások azok, amelyek a magyar büntetőjog történetében a Bn.-nak különös jelentőséget biztosítanak. Eltekintve egyes, dogmatikus szempontból kevésbé jelentékeny rendelkezésektői ez a törvény volt az, amely a büntetés végrehajtásának felfüggesztését lehetővé tevő, a fiatalkorúak kivételes elbánását megszabó részeivel nyomatékosan hozzájárult ahhoz, hogy büntetőbíráskodásunk a nyugateurópai államok színvonalára emelkedhessék. Sőt megadta a lehetőséget ahhoz is, hogy a fiatalkorúak ügyeiben követett eljárásunk oly célirányosan fejlődjék, hogy számos állam idevágó rendelkezéseinek megalkotásánál mintául szolgálhasson. A büntetés végrehajtásának feltételhez kötött felfüggesztését ok nélkül vonták az ú. n. klassikus iskola egyes representánsai (1. v. Liszt: Vergl. Darst. Ált. rész. III. köt), a büntetés valódi rendeltetésének elhomályosítását, a megtorlás elpuhítását célzó újítások közé. Nem vonatkoznak erre az intézményre azok a kemény szavak sem, amelyekkel Binding híres Vorwort-jában (Grundriss des deutschen Strafrechts. 1907.) az ú. n. modern iskola túlzó ájításait — nem ok nélkül — illette. A büntetés felfügesztése eredetileg eszköz, megoldási mód szerepét töltötte be abban a harcban, amelyet v. Liszt vezetése alatt már a mult század nyolcvanas éveinek végén (L. v. Hippel: Deutsches Strafrecht. I. 553.) a rövid tartamú szabadságvesztésbüntetések ellen indítottak. A küzdelem tehát nem az „einmal is keinmal" oktalan megbocsátásának jegyében folyt, hanem azoknak a társadalomellenes veszélyeknek felismerése mellett, amelyek a kisebb törvényszegésben talált, büntetlen előéletű egyéneknek a fogházi környezet által való megmételyezésével Jogállam XXXII. évf., 8—9. füzet. 20