Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Jövőbeli követelés engedményezése

302 SZEMLE tudják és érzik. Mint az ügyvédi tekintélynek, az ügyvédi ikészségnek, az ügyvédi képzettségnek, az ügyvédi bátorságnak példaképére fog rá emlékezni a mai ügyvédgeneráció és ilyen egyéniségnek hírét-nevét fogják átvenni az ezutáni ügyvédi generációk. Embernek érdekes, jogásznaik csillogó és vonzó volt. Tudását a jogtudomány legnemesebb hagyományaiból merítette, általános képzettségét a klasszikus kultúra tárházából. Eredeti volt és ötletes. Mindenképen színes és értékes jelenség volt markáns alakjával, izgalmas szavával, egész lényével és légióként azzal, amit mondott és ahogy mondta, valamint szenvedélyével, mellyel védte az ügyet, melyet képviselt. A magyar ügyvédi kar egy vonzó, jelentős egyénisége távozott vele, egy szín, egy kép, amelyre soká fogunk emlékezni. * « Nem kell nyugtabélyeg bírói letétként kezelt összegekre. A székesfehérvári pénzügyigazgatóság területén a bírói letétből kiutalt összegek után nyugtabélyeg lerovását követelték, illetve az árverési tömegből a nyugtabélyeg illeték sorozatot is kiutaltatott a kincstár részére. Egy fél, tekintettel arra, hogy a kincstár a letett összeg után kamatot nem fizet, sérelmesnek találta és a közigazgatási bíróságnál panasszal élt. A közigazgatási bíróság a panasznak helyt adott és 1263/1933. számú ítéletével kimondotta, hogy a bírói letétként kezelt összegek felvétele után nyugtabélyeg nem rovandó le, mert az illetékdíjjegyzék 67. tétel B. pontjának 2-ik bekezdése nem nyerhet alkalmazást, hanem a 101. tétele c) pontjában és a 60. tétele B. pontja 1. bekezdésében meghatározott, — a 163.600/1926. P. M. számú rendelet 73. §-a, — amelynek értelmében csupán 1 pengő 60 fillér illeték rovandó le. V Jövőbeli követelés engedményezése. Jogszabály, hogy engedményezni nemcsak fennálló, hanem a jövőben keletkező követeléseket is lehet. Ezen jogszabály leszegezése és annak alapulvétele mellett a budapesti kir. törvényszék mint fellebbezési bíróság egyik ítéletében (Pf. 17.493/1932.) oly következtetésekre jut, amelyek ezen jogszabállyal és a forgalmi életben megkívánt kölcsönös jóhiszeműség kívánalmával nem állnak összhangban. A perben nem álló engedményező felperesre engedményezte egy későbbi időpontban teljesítendő szállítmányozási ügyletből őt alperessel szemben majd megillető követelését. Alperes, aki az engedményezésről értesítést nyert, a szállítmányozási ügyletből felmerült tartozását ennek dacára nem az engedményesnek, hanem az engedményezőnek fizette meg, miért is az engedményes másodszori fizetés iráint pert indított ellene. A perben alperes azzal védekezett, hogy az engedményező szállítmányozó csak oly feltétellel volt hajlandó ÍÍ szállítmányozást eszközölni, ha alperes a szállítmányozási díjra neki előleget ad és a díj fennmaradó részét is nem az engedményes, hanem az ő kezeihez fogja kifizetni; alperes ebben novációt lát, aminek folytán az eredeti szállítmányozási ügylet teljesedésbe nem ment. abból kifolyólag követelés tehát nem származott és így az engedményezés tárgytalanná vált. Az elsőfokon eljárt budapesti központi kir. járásbíróság P. 132.590/ 1932. sz. ítéletével ezt a kifogást elvetette és alperest másodszori fizetésre kötelezte, kimondván, hogy joghatályos novációihoz az engedményezésről nyert értesülés után az engedményes hozzájárulása is szükséges lett volna. A fellebbezési bíróság fentebb említett határozatával ezt az ítéletet megváltoztatta és indokolásában a következőket mondja: „A kereseti . . . követelés a szállítmányozásnak L. M. alperesi megbízott (engedményező^ részié* /öl való későbbi 'teljesítésében álló ellenszolgáltatástól mint felfüggesztő feltételtől akként volt függővé téve, hogy L. M. az alperestől elvállalt szállít mányozá^í most már a felperesnek a javára történt engedmény tartalmára való tekintettel, a saját — L. M. — részére való alperesi fizetés iaénvtése nélkül teljesítse; az említett felfüggesztő feltétel tehát a kir. törvényszék