Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A földbirtokrendezés befejezése és a 3200/1932. M.E. számú rendelet

18 DR. GLASNER OSZKÁR. összegben volt megállapítva és az 1931. évi december hó 31 -ik áliapot szerint kimutatott kataszteri értékeket is meghaladja. Mindkét revíziót engedélyező intézkedés azonban az újra­felvételi az ügyek bizonyos kategóriájára nézve egyenesen ki­zárja. Az 1928. évi 41. t. c. 3. §. 3. bekezdése szerint újrafel­vételnek nincs helye, ha a megváltott ingatlanok megváltási ára már ki van egyenlítve, vagy hitelügylettel teljesen rendezve van. Ha a megállapított ellenértéknek csak egy része van kiegyen­lítve, újrafelvételnek esupán a még ki nem egyenlített rész te­kintélyében van helye. Ugyanezeket az elveket veszi át az 1300/ 1932. M. E. számú rendelet 12. §-a azzal a hozzáadással, hogy a megváltási ár újabb megállapítását nem zárja ki az, hogy a megváltást szenvedő az őt megillető megváltási árat harmadik személyre engedményezte. A törvényhozás ezekkel az intézkedésekkel a kompliká­ciók egész lavináját indította el, mert a földbirtokreform során megváltott ingatlanok megváltási ára vagy a Lebonyolító Szö­vetkezet, vagy pedig magánhitelt nyújtó intézetek útján már ki­fizetést nyert. Egyben a megváltást szenvedő a leszámítolt ösz­szeget részben, vagy egészben az ingatlanán bekebelezve volt jelzálogos tartozások kiegyenlítésére fordította, illetve a hitele­lezőkre engedményezte. Ha már most a földhözjutottak a meg­váltási ár leszállítása érdekében kérelemmel fordulnak az Or­szágos Földbirtokrendező Bírósághoz, legelsősorban az döntendő el, hogy a megváltási ár revíziója helyt foghat-e azokban az esetekben, amikor a földhözjutottak a megváltási árat a Lebo­nyolító Szövetkezet útján már rendezték. A kivételt statuáló rendelkezések ugyanis a hitelügylet útján rendezett megváltási árat kifejezetten kiveszik a revízió lehetősége alól, ugyanakkor azonban teljesen homály fedi azt a kérdést, hogy a Lebonyolító Szövetkezet útján rendezett ügyletek voltaképen hitelügyletek-e, vagy pedig sem. Miután az Országos Földbirtokrendezési Bíró­ság e tekintetben még állást nem foglalt, ebben a kérdésben csupán találgatásokra vagyunk utalva. Lehetségesnek tartjuk, hogy a törvényhozó eredeti elgondolása szerint a Lebonyolító Szövetkezet útján rendezést nyert ügyek belső konstrukciójuknál fogva is hitelügyleteknek tekintendők és mint ilyenek a revízió alól kifejezetten ki vannak véve. Miután azonban a kivételt lé­tesítő rendelkezések csupán hitelügyletről beszélnek, a Lebonyo­lító Szövetkezetről pedig hallgatnak, az a gyanú merül fel, hogy ez útóbbi útján létesült ügyletek az újrafelvételi kérelem szem­pontjából kivételesen nem tekintendők hitelügyletnek, mert hiszen az ügyek túlnyomó része a Lebonyolító Szövetkezet útján ren­deztetvén, amennyiben ezek hitelügyleteknek volnának tekin­tendők, úgy az egész rendelet meghozatalának vajmi kevés praktikus jelentősége volna tekintettel arra, hogy egyéb, hitel útján történt rendezések elenyésző csekély számban vannak a Lebonyolító Szövetkezet útján történt rendezésekkel szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents