Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A földbirtokrendezés befejezése és a 3200/1932. M.E. számú rendelet

18 DR. GLASNER OSZKÁR. összegben volt megállapítva és az 1931. évi december hó 31 -ik áliapot szerint kimutatott kataszteri értékeket is meghaladja. Mindkét revíziót engedélyező intézkedés azonban az újrafelvételi az ügyek bizonyos kategóriájára nézve egyenesen kizárja. Az 1928. évi 41. t. c. 3. §. 3. bekezdése szerint újrafelvételnek nincs helye, ha a megváltott ingatlanok megváltási ára már ki van egyenlítve, vagy hitelügylettel teljesen rendezve van. Ha a megállapított ellenértéknek csak egy része van kiegyenlítve, újrafelvételnek esupán a még ki nem egyenlített rész tekintélyében van helye. Ugyanezeket az elveket veszi át az 1300/ 1932. M. E. számú rendelet 12. §-a azzal a hozzáadással, hogy a megváltási ár újabb megállapítását nem zárja ki az, hogy a megváltást szenvedő az őt megillető megváltási árat harmadik személyre engedményezte. A törvényhozás ezekkel az intézkedésekkel a komplikációk egész lavináját indította el, mert a földbirtokreform során megváltott ingatlanok megváltási ára vagy a Lebonyolító Szövetkezet, vagy pedig magánhitelt nyújtó intézetek útján már kifizetést nyert. Egyben a megváltást szenvedő a leszámítolt öszszeget részben, vagy egészben az ingatlanán bekebelezve volt jelzálogos tartozások kiegyenlítésére fordította, illetve a hitelelezőkre engedményezte. Ha már most a földhözjutottak a megváltási ár leszállítása érdekében kérelemmel fordulnak az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, legelsősorban az döntendő el, hogy a megváltási ár revíziója helyt foghat-e azokban az esetekben, amikor a földhözjutottak a megváltási árat a Lebonyolító Szövetkezet útján már rendezték. A kivételt statuáló rendelkezések ugyanis a hitelügylet útján rendezett megváltási árat kifejezetten kiveszik a revízió lehetősége alól, ugyanakkor azonban teljesen homály fedi azt a kérdést, hogy a Lebonyolító Szövetkezet útján rendezett ügyletek voltaképen hitelügyletek-e, vagy pedig sem. Miután az Országos Földbirtokrendezési Bíróság e tekintetben még állást nem foglalt, ebben a kérdésben csupán találgatásokra vagyunk utalva. Lehetségesnek tartjuk, hogy a törvényhozó eredeti elgondolása szerint a Lebonyolító Szövetkezet útján rendezést nyert ügyek belső konstrukciójuknál fogva is hitelügyleteknek tekintendők és mint ilyenek a revízió alól kifejezetten ki vannak véve. Miután azonban a kivételt létesítő rendelkezések csupán hitelügyletről beszélnek, a Lebonyolító Szövetkezetről pedig hallgatnak, az a gyanú merül fel, hogy ez útóbbi útján létesült ügyletek az újrafelvételi kérelem szempontjából kivételesen nem tekintendők hitelügyletnek, mert hiszen az ügyek túlnyomó része a Lebonyolító Szövetkezet útján rendeztetvén, amennyiben ezek hitelügyleteknek volnának tekintendők, úgy az egész rendelet meghozatalának vajmi kevés praktikus jelentősége volna tekintettel arra, hogy egyéb, hitel útján történt rendezések elenyésző csekély számban vannak a Lebonyolító Szövetkezet útján történt rendezésekkel szemben.