Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Marton Géza válasza Nizsalovszky Endre: Objektív felelősség a magánjogi törvénykönyvben. c. cikkére. [4-6/33:141-150.]

OBJEKTÍV FELELŐSSÉG ÉS JOGHIZTOSSÁG 273 volna, hanem egyedül azért, mert az akkori gyenge lábon álló állami szervezet és hiányos igazságszolgáltatási berendezkedés mellett magának a jognak uralma is olyan gyenge alapokon állt, hogy az a jogkérdés semmiféle komplikálását nem bírta volna el anélkül, hogy magának a nehezen létrejött elsődleges szabályozásnak felborulását ne jelentette volna. Ez az oka pl. annak a jelenségnek^ ihogy a régi legis actio-s per nem türt egynél több kérdést a perben, nem tudta felvenni pl. az excepciókat sem. Ürülni kellett, hogy egyáltalában van valami jogi rendezés, nemhogy ennek érvényét mindjárt kivételes szabályokkal, melyek az akkori primitív pertechnika mellett mindmegannyi kibúvóként szerepelhettek volna, vitássá tenni célszerű lett. volna. Akkor, mikor a jogszabály léte vagy nem-léte körül forgott még a kérdés, időszerűtlen lett volna annak tökéletesebbítéséért lángolni. A strictum íus-hoz való ragaszkodás tehát a jogért való elsődleges küzdelmet jelenti a visszaélések, kijátszások ellen. A maga idejében a legnemesebb, legmagasztosabb, legkonstruktívabb gondolat! Természetes, hogy amint a megszilárduló államhatalomban és tökéletesedő bírói és perszervezetben egyre biztosabb alapokon nyugvó garanciái, keletkeznek a jogbiztosság követeliményének, ugyanolyan mértékben csökken ez utóbbi utáni vágy intenzitása s egyúttal annál több figyelem és energia jut a másik követelmény: az anyagi igazság megvalósítására. A rómaiaknál is — mint minden más népnél — akkor kezd az aeqüitas kibontakozni, mikor a praetor ellenőrzése alatt évszázadokon át megbízhatóbbá fejlődött igazságszolgáltatás megadja a biztosítékot arra nézve, hogy a jogeset méltányos megítélése nem fogja jelenteni többé a jogrend halálát. Ekkor kezdi kihámozni a jogtudomány a deliktumok belső (lelki) elemeit a puszta külső tényállásra alapított régi deltktumfogalmakkal szemben; — ekkor kezdi megtenni a szerződéses adóstól várható magatartás megítélésénél a különbséget szintén a belső elemek (dolus, oulpa, érdekszempontok) figyelembevételével; — ekkor váltják fel a bonum et aequ.um.-ra alapított prétori, majd a jogtudomány segítségével civiljogi rangot nyert bonat fidei actio-\í a régi stricti iuris acfio-kat. Mindez kétségkívül a „jogbiztosság" rovására ment: a kétségtelenül észlelhető külső tényállási elemek helyébe a nehezen ellenőrizhető lelki elemek bevonása, a mindig certa ősi akciók helyébe a szükségkép incerta bonae fidei keresetek beállítása, a különféle excepciók, préskripciók, restituciók rendszerének behozatala mindmegannyi támadás a hajdani szigorú „jogbiztonság" ellen, ,mely nem ismert eltérést sem jobbra, sem balra a szabály keresztülvitelében. Ez kétségtelenül így van. De ópoly kétségtelen, hogy így is kellett lennie. Ha nem így lett volna, ha a római jog megmaradt volna a jogbiztosságot szigorúan őrző régi strikt keresetek rendszere mellett, akkor sohasem lett volna a művelt emberiség mintajogává. A haladás titka ép abban van: megőrizni tudni a jogbiztosságot is amellett, hogy az anyagi igazság minél teljesebben érvényesüljön a jogi rendezésben. • A jog célja mégiscsak az, hogy ezt az igazságot szolgálja, —• mint ahogy Ulpianus mondta magáról és jogtudóstársairól (D. 1. 1. 1.): iustitiam namque colimus et boni et aequi notitiam profitemur. A jogbiztosságért az anyagi igazság rovására hozott áldozat emellett csak ép a Jogállam XXXII. évf. 7. füzet. 1«