Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

234 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. kocsimosóknak, kalauzoknak mennek és mindenféle más alantos foglalkozásra vállalkoznak. Nem volna-e helyes a minősítési törvényen akként változtatni, hogy a minősítést minden kategóriában felemelnők úgy, hogy ahová eddig jogvégzettséggel is el lehetett jutni, ott ezentúl az ügyvédi vizsgát kívánnók meg, ahol elegendő volt a nyolc középiskola, oda minősítési kellékül az eredménye, hogy a magasabb képzettségűek egy státussal alább találnának esetleg elhelyezést és nem kerülnének a közszolgálat legalsó rétegébe. Összefoglalva ezeket a futólagos megjegyzéseket, oda konkludálok, hogyha a nemzet áldozatkészségét igénybevéve, átfogó és egyetemes törvényhozási é? kormányintézkedéssel megtudnánk birkózni a diplomás fiatalság elhelyezésének legégetőbb problémájával, ha továbbá a jövőre nézve szigorú korlátok közé szoríttatnának az egyetemi létszámok, ha a szellemi munka számára, ideértve az ügyvédi foglalkozást is, a közérdek sérelme nélkül megfelelő szélesebb munkaterületek volnának biztosíthatók, s végül, ha az ezen az ankéten elhangzott, egyenként számottevő egyéb mellékrendszabályok is életbelépnének, akkor lehetne reményünk arra, hogy az ügyvédi túlzsúfoltság kérdését numerus clausus nélkül is megoldhatjuk, — ellenkező esetben nem. Ezeket volt szerencsém röviden előterjeszteni, ismételten sajnálva, hogy egészségi okokból mélyrehatóbban nem foglalkozhattam a felvetett kérdésekkel, amit más alkalommal talán még pótolhatok. Egyébiránt legyenek meggyőződve tisztelt Uraim, hogy engem az egyetemes nemzeti érdek épségben tartásával minden elgondolásomban az ügyvédi kar iránti tisztelet és rokonszenv vezet, ami nem is lehet másképpen annál, aki olyan szülői házban látott napvilágot és nevelkedett fel, amelynek legtiszteltebb helyisége az ügyvédi iroda volt. Dr. Wenczel Árpád ügyvéd: Az ügyvédség nagy bajának, a túlzsúfoltságnak vannak távolabbi és közelebbi okai. Az egyik okát abban látom, hogy az igazságügyi tárca minden kormánynak mostoha gyermeke volt és ezért a jó elgondolások és szándékok, amelyek a minisztereinkben megvoltak, nem voltak megvalósíthatók. Nem érdekes dolog-e, hogy mig az emberek 1874-ben olyan közlekedési eszközöket használtak, amik ma csak múzeumokban vannak, addig az ügyvédek az 1874. évi törvény alapján adminisztrálják magukat és pedig kérkedés nélkül mondhatjuk, hogy olyan jól, hogy semmiféle autonóm testület nem adminisztráltatik jobban, mint az ügyvédség. Kultúrpolitikánk olyan szellemi túltermeléshez vezetett, amely előidézte egyrészt a fiatal diplomások elhelyezkedésének nehézségét, illetve lehetetlenségét, másrészről pedig az ügyvédi pályának túlzsúfoltságát. A trianoni határok közé szorított Magyarországon légy egyetem megfelel a Szent Istváni Magyarországon 12 egyetemnek. Tehát ha valaki 12 egyetemet soknak tartott volna a régi Magyarországon, aminthogy tényleg sok lett volna, akkor kétségtelenül soknak kell tartanunk a jelenlegi négy egyetemet, amikhez még a jogakadémiák is hozzájárulnak. De a kultúrpolitika bennünket csak annyiban érdekel, amennyiben az ügyvédi pálya túlzsúfoltságára közvetlenül vagy közvetve kihatást gyakorol. Én az ügyvédi túlzsúfoltság egyik további okát közvetve a mi minősítési és képesítési törvényünk elmaradottságában látom. 1881-et írtak akkor, amikor a közigazgatási tisztviselők minősítését szabályozták, 1890-ben létesült a közigazgatási bíróság mai szervezetében. Ezek olyan minősítési szabályokat tartalmaznak, amelyek messze visszamaradnak a bírói és ügyvédi vizsgát tett és jogi doktorátussal bíró olyan férfiak minősítésétől, akik elhelyezkedni nem tudtak. A magasabb kvalifikációval bírók kénytelenek ezekkel versenyezni nem tudtak elfoglalni olyan poziciókat, amiket alacsonyabb minősítésűek kapnak. Amikor annak idején, a Jogászegylet néhai elnöke, Nagy Ferenc Őexcellenciája elfoglalta a kereskedelmi minisztériumban államtitkári pozícióját, csodálkozásának adott kifejezést a felett, hogy Magyarország kereskedelmét és hitelügyét legfőbb fokon olyanok intézték, akik nem tanulták és nem vizsgáztak a kereskedelmi jogból és ez az állapot a kereskedelmi minisztérium-