Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 225 A gondolatokhoz, amelyek e részben elhangzottak és amelyek előterében -a jegyzői magánmunkálatok intézményes megszüntetése, az okirati kényszernek helyes megvalósítása, a zugirászat elleni hatályosabb védelem, az ügyvédi képviseletnek árvaszéki gyámsági és gondnoksági ügyekben és közigazgatási bíráskodásban való erőteljesebb érvényesülése állanak, mint régi kari kívánalmakhoz, természetesen fenntartás nélkül csatlakozom. Azonban szükségesnek tartom, hogy e kívánalmak megvalósításáig is történjenek olyan intézkedések, amelyek a kar gazdasági megerősödése tekintetében hatásukat nyomban éreztetnék. Ezek közé tartozik nézetem szerint a járásbírósági értékhatárnak, főleg a kötelező ügyvédi képviselet szempontjából való revíziója, melyhez törvényhozási intézkedésre sem volna szükség, mert ennek eszközlésére az igazságügyi kormányzat a Te. szabályai szerint tudvalevőleg felhatalmazást nyert. Ez a rendelkezés, mely a kötelező ügyvédi képviselet szempontjából 1000 pengős értékhatárt állapított meg, a Pp. megalkotása idején fennállott békebeli gazdasági viszonyokat tartotta szem előtt, mert e törvény 94. §-a állapított meg e részben 1000 koronás értékhatárt, amit azután azonos összegű pengős értékkel helyettesítettek. A törvényhozás annak idején ezen intézkedéssel kétségtelenül az ügyek tekintélyesebb hányadára nézve kívánta az ügyvédi képviselet közérdekű biztosítékát a jogkereső közönség részére szolgáltatni, mert annak idején a járásbírósági ügyforgalomnak az 1000 koronás értékhatárt meghaladó peres ügyek jelentékeny részét képezték. E részben a hanyatlóit gazdasági és hitelviszonyok a bíróság elé vitt ügyek értékében is olyan eltolódásokat okoztak, hogy a kötelező ügyvédi képviselet értékhatára is olyan eltolódásokat okoztak, hogy a kötelező ügyvédi képviselet értékhatára már azt a célt, amit szolgált, nem érheti el. A kötelező ügyvédi képviselet iránti értékhatárt tehát legalább 500 pengőre kellene és lehetne indokoltan leszállítani. A szegényvédelem díjazása iránti kívánalmat ezzel szemben a karnak el kellene ejteni. Nemcsak azért, mert erre költségvetési fedezet ma nem teremthető, hanem azért is, mert a karnak mindig erényei közé tartozott a szociális és altruisztikus gondolkodás, amelynek a szegényvédelem terén kifejtett széles működés útján szolgáltatta értékes bizonyítékát. E helyett inkább minden erélyt a Gyám- és Nyugdíjintézet teljesítőképességének emelésére és az állami támogatás korábbi mérvének kieszközlésére, egyben a T. E. 130. §-ban foglalt rendelkezés végrehajtására kell összpontosítani. A kar ígéretet kapott arra, hogy addig is, amíg a jegyzői magánmunka területét részére biztosítani lehet, városi ingatlanokra vonatkozó telekkönyvi bejegyzési ügyekre nézve fog az ügyvédi képviselet rendszeresíttetni. Politikumok gátló erejével sokáig kell küzdeni; ezért fokozatos térnyerést jelentene, ha elérhetnők a kontármunkának legalább városi telekkönyvi területről való kiirtását. Azok a javaslatok, amelyek a qualitativ jogász- és ügyvédképzést, az egyetemi oktatás megfelelő reformálását, az ügyvédjelölti álbejegyzéseknek megszüntetését, az ügyvédjelöltek gyakorlat alatti jobb kiképzésének céljait szolgálják, az ankét témájával csak közvetett kapcsolatban állván, azokkal részletesebben foglalkozni nem kívánok, habár kétségtelen, hogy megvalósításuk a kari túlzsúfoltság tekintetében is éreztetné hatását. Nemcsak annál a szelektív erőnél fogva, amit a felvetett reformok tartalmaznak, hanem az ügyvédi és bírói képesítéshez szükséges előképzés megnehezülésében jelentkező visszariasztó hatásuk miatt is. Igaz, hogy ezen javaslatok körül is merülnek fel olyan gondolatok, melyek nagy óvatosságra intenek, mert az sem volna kívánatos, hogy a pálya csak jól szituált tehetségek előtt maradjon nyitva. A bírói és ügyvédi vizsga mai rendszere azonban mindenképpen reformot igényel; mert ha a közigazgatási és pénzügyi bíráskodás terén az ügyvédi képviseletnek erőteljes érvényesülését sürgetjük, akkor a gyakorlati vizsgán az ahhoz való felkészültségről is számot kell adnunk. E mellett nem ártana, ha a képesítés megítélésének bizonyítéka megfelelő intézkedéssel hatályosabbá tétetnék. Hogy e kérdésben egyebet ne említsek: az írásbeli vizsga jelentősége ma egészen el van homályosulva, pedig ezen vizsgálat során kellene a jelöltnek gyakorlati ismereteiről, ítélőképességéről, érvelési készségéről az első