Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

222 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. latára van hivatva, a hivatás betöltéséhez igényelt erkölcsi, gazdasági és politikai függetlensége és tekintélye megóvassék. De vájjon elképzelhető-e, hogy ezt a hivatást egy életfenntartási gondokkal küzködő ügyvédi kar elláthatja? Elképzelhető-e, hogy a primer életszükségletek után szaladgáló ügyvéd, mint a hozzáforduló fél ügyének első bírója, annak megbízható, becsületes tanácsadója lehet, — hogy a nélkülözés kerítő és kísértő erejének állandóan kitett ügyvéd birni fog azon ellenálló erővel, mely a reábízott gestióknál, tőle erkölcsi egyensúlyának minden körülmények között való fenntartását igényli? Elképzelhető-e, hogy albérleti egyszobás lakásban, gyermeksírás mellett dolgozó ügyvéd, a konokul perlekedő, kilátástalan igények után futkosó és képzelt sérelmek ellen viaskodó felet lelkiismeretes felvilágosítással fogja megnyugtatni s a bíróságok, felek csak hiába való költségekkel egybekötött zaklatásaitól visszatartani? Képzelhető-e végül, hogy a kari támogatásra utalt, ügyek miatt bíróságokhoz, hatóságokhoz, magánfelekhez szaladgáló ügyvéd megszerezheti és biztosíthatja a maga részére azt a tekintélyt, amely az ügyvédi kart a jogszolgáltatásban betöltött szerepénél fogva megilleti? Hogy ezidőszerint a köztudatban az ügyvédi hivatás jelentősége elhomályosult, hogy a karnak társadalmi tekintélye és közéleti befolyása tért vesztett, hogy az ügyvédi működés a társadalom tekintélyes rétegei előtt már nem találkozik azzal a bizalommal és megbecsüléssel, mi nélkül a hivatásbeli élet el sem képzelhető, hogy az ügyvédi fellépés és közbenjárás erkölcsi értékelése tekintetében még az arra hivatott hatóságok részéről is sok a kívánni való, mindennek oka kétségtelenül a kari túlzsúfoltságnak a kar gazdasági függetlenségére és etikájára gyakorolt támadó erejében keresendő.i Ma már a kari felfogás egységes abban, hogy a túlzsúfoltság még további növekedése közérdekeket veszélyeztet és így annak sürgős megállítása kívánatos. A numerus clausus három évtizede lezajlott vitája óta egy világ változott meg körülöttünk. A létszámszaporodás soha nem gondolt arányokat öltött, a gazdasági élet úgyszólván minden vonatkozásaiban új irányzatok keletkeztek és követeltek új szabályokat. Azóta még a'szabad iparűzés jogát is korlátozták. Az 1932: XII. tc.-be iktatott rendelkezéssel az önkormányzatokat felhatalmazták arra, hogy legalább 20 iparágra nézve a kiadható engedélyek számát szabályrendelettel állapíthassák meg, és addig is új engedélyeket csak a tényleges szükség keretei között adjanak. Látjuk, hogy más államok mintájára nálunk is nem régen hívták fel nagy termelési ágak érdekvédelmi képviseleteit, hogy amíg hatalmi beavatkozás nem történik, egymás között állapodjanak meg a termelés kontingentálására, maguk határozzák meg a termelési kvótát és hárítsák el a létüket fenyegető túltermelésnek, az oktalan és felesleges versenynek következményeit. És amíg így végig az államigazgatás vonalán, a gazdasági élet széles területei szemünk előtt folyik racionalizálás, költségvetési egyensúly és más címek alatt az önvédelem rideg munkája, addig mi ügyvédek a változott viszonyok között is nyitott ajtót kívánunk tartani minden kopogtató előtt. Mintha itt a mai zord időkben is mindenki részére csupa virág teremne, mintha sorainkban mindenki megtalálná ma is a boldogulás útját, mikor pedig nem tagadhatjuk, hogy a belülálló tömeg súlya alatt is veszedelmesen inog a talaj, és valóban nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a sorsa a tömegnek, melynek súlyát a talaj állóképessége már nem birja. A mondottakból a következtetést levonva, az a véleményem, hogy a kari túlzsúfoltság ellen mindenekelőtt a további terhelés megszüntetésével kell védekezni, ami csupán a korlátozott ügyvédi létszám rendszereinek azonnal ható alkalmazásával képzelhető el. Annak az aggodalomnak, hogy ez az eszköz a kar függetlenségének és szabadságának feladatát jelentené, nincsen helytálló alapja, mert nincs olyan magyar ügyvéd, aki a létszámkorlátozás keresztülvitelét az ügyvédi hivatásnak ezen elengedhetetlen kellékének árán kívánná végrehajtani. Éppen ezért tárgytalanok mai beállításukban és különben is csak a történelmi szemléletnek érvei ezek, amelyet azok az idők szültek, amelyeknek a hírhedt császári nyilt