Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

200 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. Legyen szabad még, bár nagyon röviden, a bírói dijskálával is foglalkozni, tekintettel az ügynek különös fontosságára és jelentőségére. Az én felfogásom az, hogy a bírói díjskálák ma érintetlenül hagyandók, a mai időpont a legalkalmatlanabb ezeknek a felbolygatására. Az egész országban egységes ügyvédi díjskála úgysem lehetséges, mert az egyes helyeken mások és mások a rezsiköltégek és a termelési költségek. Veszélyesnek tartanám, ha behoznák nálunk az ú. n. egységes díjskálát, ahol ugyanis perszakonként egységesen, az aktusok számára való tekintet nélkül állapíttatnak meg a költségek. Ezen rendszer nemcsak az ügyvédeknek ártana és már erre való tekintettel is elejtendő, de ártana a közhitelnek is, mert alperes rizikó nélkül húzhatná a pert a végtelenségbe, hiszen akárhány tárgyalást provokálna rosszhiszemű védekezésével, mint pervesztes mégis csak egyszeres díjban marasztaltatnék. Minden aktust külön kell díjazni, feltéve, hogy erre a ténykedésre perjogi szempontból szükség volt, ha nem volt szükség, úgy díjazás nem jár, de a bíró tartozik ezt kellően megindokolni a Pp. 270. §-a szerint. Én is azok közé tartozom, akik visszaállítandónak tartják az 1868: LIV. tc.-nek azon rendelkezését, hogy az ügyvédi költség a saját féllel szemben is megállapítandó. Kimondandónak tartom továbbá, hogy közigazgatási eljárásban és a perenkívüli kontradiktórius eljárásban az ellenfél az alaptalan fellépésével okozott költségeknek viselésére kötelezendő. III. Az utolsó évtizedekben sok munkaterületet vontak el az ügyvédségtől; ez a kérdés egy égető, fájó sebe a karnak. Ezen elvont munkaterületek egyrészt visszaadandók, másrészt pedig újakkal pótlandók. Nem akarom ezúttal felsorolni e tekintetben összes kívánságainkat, csak azon munka alkalmakra térek ki, amelyek azonnal megvalósíthatók a kincstár megterhelése nélkül. Mi ügyvédek, ma különös súlyt helyezünk arra, hogy a hihetetlen mértékben elfajult zugirászat mentől előbb gyökeresen orvosoltassék, s ép azért sürgősen követeljük a zugirászati törvényjavaslatnak mentül előbb való tetőalá hozását. Sürgetjük az okirati kényszerről szóló törvényjavaslatnak alkotmányos letárgyalását. Ezen törvénynek azonban olyannak kell lenni, hogy a közjegyzőknek, vagy pedig a községi jegyzőknek olyan munkaterületeket ne biztosítson, amelyekkel eddigelé nem rendelkeztek. Sürgősen felállítandónak tartjuk az alsófokú közigazgatási bíróságokat kötelező ügyvédi képviselettel. A többi munkaalkalmat fokozatosan kell életbeléptetni, ezekre most, az idő előrehaladott volta miatt, ki nem terjeszkedhetem. Azok az eszmék, amelyeket az ankéten felvetettek és még fel fognak vetni, már most az Ügyvédi Rendtartás novellájaként törvénybe foglalandók, a régi halogatási hibába esnénk, ha az itt elhangzott közóhajokat az alkotandó Ügyvédi Rendtartás süllyesztőjébe juttatnók. Ennek az ankétnek az egyik eredménye az lesz, hogy konstatálni *ogják, miszerint a lelkekben nincs még meg a kellő harmónia és egyetértés a zártszám és a szabad ügyvédség kérdésében. Én kívánnám azonban, hogy legyen ezen ankétnek egy pozitív, mindenki által elismert eredménye is: t. i. az, hogy úgy a jogászközönség, mint az igazságügyi kormányzat, de az egész közvélemény is, meg legyen győződve arról, hogy ezen ankét minden egyes felszólalója és tagja szívén viseli a magyar ügyvédség helyzetét, azon mentől előbb s mennél bizonyosabban akar segíteni, szemelőtt tartva azt, hogy a magyar ügyvédségnek a sorsa szorosan össze van forrva a nemzet sorsával is. Kölcsey Sándor ügyvéd, a Debreceni Ügyvédi Kamara elnöke: Teljesen átérzem azt a felelősséget, amivel jár hozzászólni a programmon levő kérdéshez. A válasz rá igazán egy-két szóval megadható. De míg az ámber eljut arra az elhatározásra, hogy melyik álláspontot foglalja el, ez egy lelkiismeretes embernél hosszú út megtételét jelenti. Többször és többször megjártam ezt az utat, és most újra végigmenve azon, felelősségem tudatában meg kell mondanom, hogy arra a végső konklúzióra jutottam és most is amellett maradok, hogy a szabad ügyvédkedést fenn kell tartani.