Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Az ifjúságért

8 DR. AUER GYÖRGY. ország lakosainak száma jelenleg csaknem nyolcszor akkora mint a mi hazánké. Lássuk most már a jogi karok hallgatóinak szá­mát és ennek a háború előtt és után való alakulását. Hallgatók száma a jogi és államtudományi karokon: Évszám Német egyetemek Magyar egyetemek 1914. (I. félév) 10119 6445 1930. 20370 5291 1931. 20839 4830 1932. 17824 4909 Látjuk tehát már, hogy amíg Németországban a hallgatók száma legföljebb duplájára emelkedett, addig nálunk a lakosság­nak 2A>-ére való csökkenése mellett a joghallgatók száma csupán kb. 23°/o-al csökkent. Másrészt látjuk azt is, hogy a német nyolcszoros lakósszám mellett a joghallgatók száma ott nem is négyszerese a mi jogászainknak. De vizsgáljuk most már a jogtudori képesítést elnyert hallgatók számát. 1914. évben egyetemeink kiadtak 680 jog- és államt. oklev-t., 1930. „ „ „ 1016 „ „ 1931/32. „ „ 789 „ „ Ez az utóbbi adat egyrészt azt jelenti, hogy a hallgatók szá­mának csökkenése mellett évenként a doktori fokot elért hall­gatók száma feltűnő arányban emelkedett. Örvendetes jelen­ség ez abból a szempontból, hogy az egyetemi ifjúság fokozott szorgalommal igyekezett tanulmányait mielőbb sikerrel befejezni. Másrészt azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy évről­évre hatalmasan emelkedik azoknak az ifjaknak száma, akik képzettségüknél fogva igényt tarthatnak arra, hogy a jogi pályákon elhelyezkedést, megélhetést találjanak és akiknek ezt a lehetőséget távolról sem tudjuk biztosítani. Nem kívánunk most részletesen foglalkozni azzal a kér­déssel, hogy nem lenne-e kívánatos a doktori képesítést maga­sabb minősítéshez kötve, különösen a vizsgák szigorításával az évenkénti szaporulatot csökkenteni. Mindenben magunkévá tesz­szük azokat a megfontolásokat, amelyeket Molnár Kálmán* erről a kérdésről írt tanulmányában kifejtett. Nem lehet kétséges ugyanis az, hogy ha az ifjúság csupán egy hányadának tudjuk a jogi pályán való elhelyezkedést lehetővé tenni, úgy e hányad­nak a legtehetségesebbek, a legszorgalmasabbak soraiból kell kikerülnie. Ily kiválasztásnak pedig már az egyetemi tanulmányok alapján, a tanulmányokat igazoló vizsgák során kell történnie. Áll ez az elv továbbá a bírói — ügyvédi vizsgákra is, amelyeknek céltudatos szigorítása a jogászi színvonal emelésének egyik leg­hatékonyabb eszköze. A jogi pályára törekvők első hatalmas selejtezésének tehát már az egyetemi évek során és lehetőleg * Néhány szó a jogi oktatás reformjához. 1932. Pécs.

Next

/
Thumbnails
Contents