Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

IRODALOM. 173 vagy berendezését elárverezték s a hitelező követelését elvesztette a nélkül, hogy az adós ellen bármilyen fizetésképtelenségi eljárásra került volna a sor. Abból a körülményből viszont, hogy a perek és a váltóóvások száma kevésbbé csökkent, mint a nyilvántartott fizetésképtelenségeké, a jelentés azt a következtetést vonja le, hogy az inzolvenciák számának alakulására a transzfermoratórium lényeges kihatással volt. A hitelkeretek nagymérvű lecsökkenésében, az 1951. évi feltűnően nagy számú fizetésképtelenség reakciójaként beálló hitelmegszorításban látja a jelentés a fizetésképtelenségek számottevő csökkenésének további okát. Az inzolvenciális lebonyolítás, mint a szanálás eszköze, sok esetben azért nem jön figyelembe, mert a teljesítés leheiősége, a vagyontárgyak értékesítésének lehetetlenné válása következtében nem jön figyelembe. Az inzolvenciális veszteségek kiszámításánál a jelentés arra az eredményre jut, hogy az ipari és kereskedelmi inzolvenciákból elő álló tényleges veszteség valószínű összege 45—50 millió P-re tehető. Ebben a külföld részesedési arányszáma kb. 15°/o-nak vehető. Az egységek teljesítése szempontjából az előző évhez képest a teljesítések arányszámában némi javulás mutatkozik. Áll ez első sorban a textilszakmára, ahol az OHE. által ellenőrzött 291 esetben a hitelezők eredeti követelésüknek 550/o-áí kapták meg. Az összes ügyek alapulvételével az eseteknek mintegy 60°,o-ában történt rendesen a teljesítés. A likvidációk és csődök eredménystatisztikájának feldolgozása alapján a jelentés arra az eredményre jut, hogy az OHE. által az 1928—52. évi időszakban lelikvidált összes ügyekben a kiosztásra került összeg a 9.940.000 pengőt érte el. Ez összegből 1.460000 P-őt vett igénybe a közterhek rendezése s az előnyös és külön kielégítésü tételek kifizetése után, a kvótális hitelezők kielégítésére 4.4 millió P jutott. Az öt év átlagában a kvótális kielégítés alá eső hitelezők eredeti követelésüknek 15.2ü/o-át kapták meg. Ezzel szemben a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint, az 1927—52. évi, hat évre terjedő időszakban megszüntetett 2459 csődesetből vagyonfelosztással csak 477 csődügy végződött. Az elsőoszíályú hitelezők részére az egész hat éves időszak alatt 580.000 P, a bejelentett elsőosztályú követeléseknek 6.4u;o-a került kifizetésre. A másodosztályú hitelezőknek ugyanezen időn belül összesen 648.000 P jutott, mely összeg a bejelentett követelések 1%-a körül mozog. Megállapítja a jelentés, hogy az elmúlt hat év során a befejezett csődügyekben a hitelezők részére történt összes teljesítések összege nem éri el az OHE. által likvidált ügyekben kifizetett összegek egy évi átlagát. A jelentés részletesen ismerteti a hitelvédelmi vonatkozású jogalkotást, ennek keretében rámutat azokra a veszélyekre, amelyek a közhitel szempontjából a túlzott adósvédelemből erednek. Kifejti a jelentés, hogy nyomatékos indokok szólnak amellett, hogy a kincstár a köztartozások tekintetében érvényesített előnyös kielégítési jogáról inzolvenciák esetén tekintsen el. * Paragrafus címen Váradi Imre, Schilling Endre, Bognár László, Virág Gyula és Vitt Mór ügyvédek szerkesztésében jogi riportlap indult meg. Az eddig megjelent két számban többek között számos közleményben hívja fel a közönség figyelmét annak hátrányára és sokszor végzetes következményeire, hoey ha a felek jogi ügyeiket maguk vagy zugírász útján látják el ügyved helyett. Dr. Szepesy Mihály: Az iparfejlesztési törvény és végrehajtási utasítás. 1933. „Az Adózók Lapja" kiadása. E mű a most megjelent végrehajtási rendeletet könnyen áttekinthető formában dolgozza fel és megfelelő magyarázatokkal látta el. A könyv törvényszöveget is tartalmaz. Ára 1-20 fillér.